Mi a dolga egy mesterfestőnek, mi a kedvenc motívuma, és mely munkáira a legbüszkébb? Ilyenekről faggattuk Tyeklár Ildikót, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra egyik kiemelt festőjét.
– Az elnevezés, mesterfestő meglehetősen exkluzívan hangzik. Pontosan milyen termékek kerülnek ki a kezed alól?
– Összesen nyolcan vagyunk itt a termékfejlesztési csoportban, a mi feladatunk elsősorban az, hogy a kiemelt projektekkel, limitált szériás, vagy egyedi porcelán és eosin tárgyak festésével foglalkozzunk. 1997 óta dolgozom a Zsolnay Gyárban, és két éve lettem mesterfestő, előtte a termelési részlegen tevékenykedtem. Ott szalagmunkában bizonyos részfolyamatot végeztem, míg most a tervezéstől az utolsó ecsetsimításig minden az én feladatom.
– Ez azt jeleni, hogy te döntöd el, milyen motívumok lesznek a következő gyümölcsöstálon?
– Alkalomadtán igen, hiszen előfordul, hogy teljesen szabad kezet kapunk, és csak a fantáziánkon múlik, hogy milyen lesz a végeredmény. Természetesen ebben az esetben is ellenőrzik a munkánkat a feletteseink, sőt a tulajdonos is megnézi, mit alkottunk, és ha valami nem tetszik nekik, akkor módosítunk.
– Magyarán van javítási lehetőség?
– Persze, ha szükséges, ki lehet „radírozni” az ecsetvonásokat. De jellemzőbb, hogy az ember a saját hibájából, egy rossz mozdulat miatt kénytelen javítgatni a felfestett ábrát.
– Ha a saját fejed után mész mit festesz szívesen, mi a kedvenc motívumod?
– Az orchideás Zsolnay porcelánokat nagyon kedvelem, de szeretek minden olyan virágot, amit a festékekkel, a színekkel élővé lehet varázsolni. Legújabban madarakat festek, szeretem aprólékosan kidolgozni a tollazatukat, most például éppen egy pávának a skiccét viszem fel egy vázára.
– Mely munkáidra vagy a legbüszkébb?
– Amióta a mesterfestők között dolgozhatom gyakorlatilag mindegyikre, nem tudnék egyet kiemelni, de ha nagyon muszáj, akkor talán azt az Ibisz madaras vázát említeném, melynek eredetije a Gyugyi-gyűjtemény része. Emellett nagyon szeretem azt a tojásbonbont is, aminek elkészítésében teljesen szabad kezet kaptunk.
– A porcelánfestés nem a türelmetlenek szakmája. Az élet más területén is jellemző rád az aprólékos, precíz munka?
– Igen, valószínűleg csak az képes ebben a szakmában dolgozni, aki higgadt, bíbelődős fajta. Nekem a cukrászat a másik nagy szerelmem. Szeretek kísérletezni, de nem elsősorban az ízek terén. A tortákat bevonom mázzal, és festek rájuk, de a tejbedarát is úgy díszítem meg kakaóporral, hogy az esztétikus legyen. Szerencsére a fáradozásaimnak megvan az eredménye, mert a gyerekeim így sokkal szívesebben megeszik az ételt. (nevet)
– Akkor neked az ünnepi időszak igazi jutalomjáték, ugye?
– Bizony, nálunk az összes mézeskalács ünnepi díszbe várja, hogy elfogyasszuk őket, de azért módjával dekorálok, nem szeretem a csicsás dolgokat.
– Az új tulajdonos érkezése okozott bármi változást a mesterfestők életében?
– A munkánk, és a feladataink nem változtak, de azt látjuk, hogy Bachar Najari igyekszik, keresi az új piacokat és a sok exkluzív, elsősorban exportra szánt termék mellett a hazai vásárlók felé is nyitott. Mostanában többször terveztünk igényes, modern minimál stílusú porcelán termékeket, köztük étkészleteket, amelyek hamarosan kikerülnek a boltok polcaira.
