Az ünnep nem feladat, amit el kell végezni, hanem ajándék, amit el kell fogadni, részesedés, amit hagyni kell megtörténni – mondta Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az MTI-nek karácsony alkalmából.
A református püspök szerint a „jól szervezett tömegtársadalom” sok mindent átvállal az egyes embertől a hétköznapokban. Központilag szervezett a munka és a munkába járás, „gyermekeink iskolai, óvodai felügyelete” és a „tömegmédia gondoskodik a szabadidőnk valamiféle eltöltéséről” is.
Az ünnep idején azonban „ellép mellőlünk a jól szervezett társadalom”, az ember pedig úgy érzi, hogy magára marad a feladattal, hogy ünnepeljen.
Ráadásul „ünnepeink kereskedelmi megszállása” egyfajta megfelelési kényszert is eredményez: sikerül-e mindent időben beszerezni, sikerül-e mindenkinek a kedvére tenni, sikerül-e – most már ez is kérdés – nagyobb felfordulás nélkül túljutni az ünnepen.
Az ünnep megünneplésével kapcsolatos fokozódó szorongás és az aggodalmak mögött valójában „civilizációs gond van”. A mai ember mintha elvesztette volna érzékenységét a szent iránt, elkoptak a „sejtései arról, hogy mi az elkülönített idő és az elkülönített hely” – mondta.
Bogárdi Szabó István szerint „az a mi drámánk”, hogy „képtelenek vagyunk beleoldódni az ünnepbe”. A gyermekben még ott van az egyszerű és eredendő tudás, hogy maga az ünnep megajándékozza őt, anélkül, hogy ő maga megcsinálná. „Ha ezt el tudnánk fogadni, akkor az összes karácsonyi kellék, ami körülvesz és sokszor frusztrál bennünket”, a helyére kerülne.
A reformáció emlékévét összegezve kiemelte: szép és jó volt, hogy „mi magunk próbálhattuk meg elmondani magunknak” és a többségében nem protestáns magyar társadalomnak, hogy mi a protestantizmus.
„Végre nem régi marxista történelemkönyvekből olvasták fel nekünk, nem Max Weber magyarázta – véleményem szerint tévesen -, hogy mi a lényege a protestantizmusnak, és nem is csupán a reformációnak köszönhető nyelvi, kultúrtörténeti emlékeinket mutogattuk” – fogalmazott a református püspök.
Talán ez volt az ünnepben igazán protestáns, a szó eredeti értelmében: tanúskodtunk a krisztusi igazság mellett.
„Ha jól sikerült, nem is fogjuk abbahagyni”, ez azonban vasárnapról vasárnapra derül majd ki a gyülekezetekben, a szószéken, a közéleti megnyilvánulásokban – tette hozzá Bogárdi Szabó István.
