Lapunk szólaltatta meg elsőként a Selfie író-rendezőjét, Ákli Krisztiánt, aki elmondta, hogy az előzetes tervek szerint a 3 rövidebb film, amelyekben pécsi színészek szerepelnek, társadalmi célú hirdetésként működne, míg a Selfie egyfajta vitaindító, tanórai kellékként funkcionálna. Legalábbis ez volt a terve – már ha minden jól ment volna.
A rövidebb spotok, amelyek a Baranya megyei köztévékben futnának, Ákli elmondása szerint tisztán figyelemfelhívó szándékkal készültek, céljuk, hogy a társadalom figyelmét felhívják a nemi erőszak mérhetetlenül súlyos problémájában játszott kollektív felelősségre. A kisfilmek tehát arra hívják fel a figyelmet, hogy közösen kell tenni az ügyért. Az ilyen filmekkel ki lehet szélesíteni a társadalmi felelősséget, el lehet érni, hogy a nézők véleményt- és ellenvéleményt formálhassanak – mondta.
A Selfie-nek nem az volt a célja – mondta a rendező -, hogy társadalmi igazságokat mondjon ki. Vitaindító, tantermekben használt „indukciós” filmnek szánták, amely önmagában nem állja meg a helyét, csak a filmet megtekintő diákok szerepjátékai, feladatai, beszélgetései után kap értelmet, formálódik egésszé. A tantermi környezetből kiemelve viszont „elcsúszik” az értelmezése, mondta Ákli. A Selfie tehát nem a valaha megerőszakolt nőknek, nem az áldozatoknak szól, hanem azoknak, akik tenni akarnak azért, hogy az ilyesmit elkerülhessék. A Selfie prevenciós film, épp ezért Ákli szerint értelmetlen lenne, ha a volt áldozatokat szólítaná meg. A film pedig azért érinti a bulizás, a lenge öltözködés, a klubokban ismerkedés motívumait, hogy a diákok körbe tudják járni ezeket a problémákat.
Ákli mindehhez hozzátette, hogy a film végén a lányt nem azért erőszakolják meg, mert hiányos az öltözete, vagy mert részeg, hanem azért, mert egyedül maradt.
A botrányos film mottójával kapcsolatban Ákli azt nyilatkozta, hogy utólag már hiába gondolkodtak olyan jobb szövegen, amelyből érthetőbben kiderül, hogy a filmmel nem az áldozatokat teszik felelőssé, hanem azt a társadalmat, amiben az ilyen bűnesetek megtörténhetnek. A „Tehetsz róla, tehetsz ellene” tehát azt jelentené, hogy mindenki tehet egy kicsit arról, hogy az utcán nőket erőszakolnak meg. Ezt Ákli szerint talán érthetőbbé tette volna a „Tehetünk róla, tehetünk ellene” mottó. De ez már szerinte is csak utólagos bölcsesség.
Kérdésünkre, hogy hol csúszott még el a film bemutatása, Ákli azt válaszolta, hogy a rendőrség feltehetően ott követett el hibát, hogy a tantermi vitaindító filmet mindennemű kommentár és leírás nélkül rakták fel az internetre, hiszen így a film funkciója ismeretlen és könnyen félreérthető maradt.
Ákli mindettől eltekintve szeretné, ha filmjét használnák az iskolások társadalmi felelősségvállalásának formálására. Végezetül hozzátette, hogy ez az „inaktív siker”, ez a botrány is hasznos lehet abban, hogy az emberek elővegyék a témát és foglalkozzanak vele.
