Van a világnak egy olyan bugyra, ami a föld helyett inkább a pokolra emlékeztet. Ez a sötét, borzalmas folt, a gyermekkori szexuális abúzus, a tévhitekkel ellentétben bárki életébe begyűrűzhet. A becslések gyomorszájon ütnek: majdnem minden ötödik gyermek, fiú és lány egyaránt érintett, ám száz feljelentésre egy bírósági ítélet jut, hiszen a felnőttek a legtöbb esetről nem tudnak, vagy nem akarnak tudni. Egy forradalmi magyar mesekönyv segít megtanítani a szülőnek és gyereknek, hogyan beszéljenek egy olyan témáról, amitől mindenki irtózik.
A gyermekkori szexuális bántalmazásnak ezer arca van. A szexualizált légkör megteremtésétől egészen a közösülés megtörténéséig rendkívül széles skálán mozog. Goldmanné Fehér Hajnalka pécsi gyerekpszichológus szerint abúzusként élheti meg a gyermek, ha szexuális életünkről beszélgetni kezdünk, vagy ha egy nyolc év feletti gyerek előtt meztelenül mászkálunk, de például eljön az a kor is, amikor szexuális zaklatást jelenthet az ellentétes nemű gyermek fürdetése vagy intim testrészeinek megérintése.
Mert nem a cukros bácsitól kell tartani
Ezek az események komoly pszichés zavarokat okozhatnak, depresszióhoz, szorongáshoz, végső esetben öngyilkossághoz is vezethetnek. A szülők igen hamar megtanítják a gyerekeknek, hogy idegenekkel nem állunk szóba, ám a szexuális bántalmazás témája sok esetben tabu marad. Noha a némaság az abúzus cinkosa, a legtöbb szülő nem tud hogyan a témához nyúlni.
– Mint a legtöbb szakember, én is azt gondolom, hogy minden szülő jó szülő akar lenni, csak nem tudja, hogyan kell. A családok nem szívesen és nagyon nehezen beszélnek a témáról, mert a bántalmazó az esetek nagy részében a családban szeretett ember: nagyszülő, keresztszülő, a család jó fej barátja – mondja a szakember.
Akkor mégis mit lehet mondani és mit nem? Hogy tudjuk megvédeni a piciket egy ilyen borzasztó dologtól, ami ráadásul ennyire gyakori? Ezek a kérdések merültek fel Vincze Zsuzsanna és Paulik Mónika szociológusokban is.
– Készítettünk egy kérdőívet, melyet ismerősöknek és azok ismerőseinek küldtünk el, a végére több mint kétszázan töltötték ki. A válaszadók egyharmada tudatosan beszélt már gyerekével legalább az intim testrészekre vonatkozó szabályokról, kétharmada azonban vagy elzárkózott a témától, vagy eszébe sem jutott, hogy ilyesmiről is érdemes lenne beszélni – meséli Paulik Mónika.
Egy kis kutatómunka fényt derített arra, hogy magyar nyelven semmilyen mese, szöveg nem közelíti meg a témát a gyermekek felől. Így született meg az ötlet a szociológusokban, hogy mesekönyvet írjanak. Vincze Zsuzsanna elmesélte, hogy egy olyan történetet szerettek volna írni, ami nem csak a „hogyan mondj nemet?” kérdéssel foglalkozik. Mivel nem akartak konkrét családtagot, rokont kiemelni, aki a történetben a molesztáló szerepét tölti be, ezért a mesét cirkuszi környezetbe helyezték, ahol a bűvész az, aki zaklatja a történet főszereplőjét, Lilit.
– Ez a mese nem úgy működik, hogy odaadjuk a gyereknek, és ezzel letudtuk a problémát. Ez a mese egy alap, amihez a szülőnek oda kell tennie magát, beszélgetni, kérdéseket feltenni. Ehhez próbálunk segítséget nyújtani a Lili és a bátorság című mesekönyvben – mondja Vincze.
Ne hunyd be a szemed!
Sok olyan történetet hallani, ahol az áldozatok csak kamaszként vagy felnőttként szembesülnek azzal, hogy őket gyerekkorukban szexuális bántalmazás érte. Vannak, akik sokáig nem is foglalkoznak ezzel, nem beszélnek róla évekig senkinek, mélyen eltemetik magukban az emlékeket.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=LDpIP27YF-o” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Ha egy gyerek tud arról, hogy létezik ez a jelenség, sokkal inkább még idejében bátorkodik segítséget kérni, ha elmulasztja az első pillanatot, késő lesz: egy életre összeköti magát a lelkiismeret-furdalással, a szennyel, a selejtesség érzésével. Vincze Zsuzsanna szociológus szerint fontos különbséget tenni jó és rossz titok között, erre a mese is megpróbál rávilágítani.
Paulik Mónika hozzáteszi, hogy a szöveg teljesen kész, egyedül a grafikai munkák vannak még hátra – az illusztrációkat egyébként Varsányi Pál készítette. Jelenleg a könyv kiadására gyűjtenek támogatást, eddig pszichológusok, túlélők és barátok olvasták, akik nagyon pozitív reakciókat adtak, de volt olyan is, aki azt monda, ő ilyenekről biztos nem fog beszélni gyerekének.
