Hardy Péter a város múltjának egyik legérdekesebb és legsokkolóbb – de sajnos mára elfeledett – együttesének frontembereként, a Pécsi Alkalmi Színház vezetőjeként soha nem keresett kompromisszumokat, és mindig az újat, az értékeset kereste.
A szakállas nő, akit lefejeltek a színpadon
Hardy Péter a ’80-as évek pécsi underground zenei színterének első hiteles alternatív és kísérleti zenekarának, a PUF-nak, azaz a Pécsi Underground Fórumnak, avagy a Pál Utcai Fiúknak (ami nem azonos a most ismert zenekarral) a megalapításával elindított egy olyan mozgalmat és folyamatot, amelynek eredményeként Pécset szinte ellepték az olyan formabontó bandák, mint a Milleniumi Földalatti Vasútvonal, az Öregek Otthona vagy a Demokratikus Cirkusz.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=QMCuf-cLZ50″ width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
A kor pécsi alternatív művészeinek, előadóinak és zenészeinek központja a Pécsi Galéria volt, amelyet Hardy második együttese, a Gruppensex rendszeresen megtöltött nézőkkel és dermesztő, bizarr energiával. Ők nyitották meg például a legendás Gyár klubot is. A Gruppensexről nagyon kevés írásos forrás mesél olyan szemléletesen, mint Gróf Balázs „A Mecsek legalja” című könyvének egy fejezete.
„A következő koncerten az image már részletesen kidolgozottá vált: a bajuszos-szakállas énekes száján rúzs, szemei kifestve, haja hátraolajozva, a prostituáltak klasszikus ábrázolása szerint lábán tűsarkú cipő, neccharisnya a kötelező harisnyatartóval, feljebb hatalmas tüllszoknya és fűző. A pontot az i-re azonban nem egy újabb ruhadarab, hanem a fröccsöntött műmellek tették föl, amelyek a ruhából kitüremkedve (és az igazi női mellekkel ellentétben a gravitációra fittyet hányva) szinte kiszúrták a közönség szemét.”
Sokan sok mindent beleláthattak őrült performanszába, amelyet a nyers, ösztönös, zsigeri zene primitivitása csak fokozott, de ahogy Gróf is írja: Hardy Péter színész volt, aki „a nőimitátort” imitálta. A banda 1991. június 29-én oszlott fel, az utolsó szovjet katona kivonulásának napján, amikor Hardy a koncertjükön azzal viccelődött, hogy az együttes egyik tagja még „a régi hatalom maradványa”. A volt munkásőr ezért Hardyt le is fejelte, a Gruppensexnek vége lett.
Földalatti színházból Walesbe
A Szegeden gyerekszínházi rendezőként dolgozott Hardy a Pécsi Alkalmi Színházat 1998-ban alapította, darabjaikat több esetben is Jávorka Ágnessel és Várszegi Csaba alapítóval közösen írta-rendezte. Egy korabeli újságcikkből kiderül, hogy eleinte hatan kezdték a Planet nevű szép emlékű Király utai klubban a „Tamagocsi temető” című darabjukkal. Nem hiába volt alkalmi az Alkalmi Színház: folyamatosan változott a taglista, folyamatosan alakult az érdeklődési körük, de minden darabjukra mindig összejött annyi ember, amennyi kellett, a tagok pedig többnyire a Bóbita Bábszínházból társultak.
Ott próbáltak, ahol befogadták őket, amatőrök voltak, nem pályáztak pénzekre, valahogy mindig megoldották. Előadásaik a hétköznapi élet abszurditását fokozták kíméletlenül illúzióromboló, groteszk őrületté, amelyben Hardy társadalomkritikus írásai mellett kirobbanó energiáinak, harsány hanghordozásának és gesztikulálásának is nagy szerepe volt.
Hardy a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején tért vissza a gyerekszínházhoz a Pécsi Ifjúsági Ház Marcipán Színházával. A fiatal, amatőr pécsi színészekkel Hardy egyedüli magyar színtársulatként jutott ki Walesbe egy uniós programsorozat keretében, amelynek célja az volt, hogy a 15-25 év közötti, hátrányos helyzetű fiatalokkal megismertessék és megszerettessék a színházat. Hardy és a már több saját színdarabot maga mögött tudó társaság rendhagyó módon Wales hangulatát, épületeit és polgárait mutatta be a színpadon, szavak nélkül, pusztán a színészek testbeszédére építkezve. A Hungaricana digitális archívumának egyik cikke arról számolt be, hogy Walesben verekedni is tanultak a fiatal színészek.
Az egérversenyek ura
Ekkoriban Hardy már elkezdte a nagy népszerűségnek örvendő egérfuttatást, ami a pécsi kisgyerekek és szüleik egyik kedvence volt a városi rendezvényeken. A sétatéren felállított, kartonpapírból épített versenypályán Hardy hatalmas gyerekzsivaj közepette rendezett izgalmas egérfutamokat, amelyeket hatalmas lelkesedéssel kommentált.
