Szombaton, sötétedés után fénybe borulnak a tettyei romok, ahol a lila szín fog dominálni. Ez ugyanis az epilepsziások jellegzetes színe, egymás közt a közösségvállalásra, a külvilág számára a toleranciára hívja fel a figyelmet. Ennek kapcsán vettük górcső alá ezt az egészen egyedi jelenséget, aminek története és történelme az ember történetével és történelmével párhuzamosan formálódott.
Annak ellenére, hogy meglepően elterjedt betegség, az epilepszia még ma is a legtitokzatosabbak közé tartozik. A tünetek ma már kezelhetőek és kordában tarthatóak, nagy eséllyel gyógyíthatóak is, de a kiváltó okokat mindmáig nem lehet száz százalékosan felfedni.
Elképesztő történelme van ennek a betegségnek. Időszámításunk előtt 4500-5000 évvel már az indiai kultúrában jegyezték a tüneteket, sőt, még a kezeléséről is írtak. Kr. e. 2000 körül a babilóniai táblákon úgy jelenik meg, mint ördögi, gonosz betegség, amelyet démoni erők irányítanak.
Ezt követően pontos leírás a kínaiaktól és az egyiptomiaktól olvasható, Kr. e. 1600-1700 tájékán úgy vélekedtek az epilepsziáról, mint a természetfeletti erők adományáról. Minden kultúra szerint a kezelés módja a nyugalom a beteg számára egy csendes, hűvös helyen. Az inkák kicsit máshogy vélekedtek: szerintük a betegség a vállrészen, nyakon lakozik, de gyakorta koponyalékelést alkalmaztak.
Ezt a hagyományossá vált vélekedést Hippokratész döntötte meg, Kr. e. kb. 440 körül leszögezte, hogy az epilepszia nem valamiféle szent betegség, hanem az agyműködés valamilyen problémája.
Ennek ellenére még hosszú évszázadokig fennmaradt a szakrális vélekedés a betegséggel kapcsolatban. A latin „morbus sacer” kifejezés jelölte sokáig az epilepsziát, ami egyfelől „szent betegséget”, másfelől „a gonosz által megszállt betegséget” is jelenthetett.
A középkorban hazánkban visszafelé mormolt imákkal, a túlvilági kapcsolatfelvétellel próbálták kúrálni az epilepsziásokat.
1494-ben jelent meg a Malleus Maleficarum, amiben a boszorkányüldözésről, a boszorkányság külső tüneteiről írtak. Mintegy 200 000 epilepsziás nő halhatott meg a középkorban kínzások közepette. Az epilepsziás férfiak pedig kiközösítettek voltak, börtönbe zárták őket.
Olyannyira nem tudtak mit kezdeni a betegség hátterével, hogy még a 19. században is előfordult, hogy kasztrálták a férfiakat, de a nőket is megszabadították nemi szerveiktől, pusztán azért, mert maszturbációnak tulajdonították a tüneteket.
Az áttörés 1857-ben következett be, amikor egy angol orvos, Sir Charles Locock a szexuális vágy túltengésének tulajdonította a rohamokat, emiatt bromidot adott a betegeknek. Ez valóban sikeresen csökkentette a rohamok gyakoriságát. Ennek a véletlennek köszönhetően indult meg az epilepszia gyógyítása.
A következő nagy lépés 1937-ben történt, ekkor egy hasonló véletlen és téves elképzelésnek köszönhetően ismerte meg az orvostudomány a fenobarbiturátot, mint hasznos antiepileptikumot.
A huszadik század elején már intézményesen is kutatták és gyógyították az epilepsziát, napjainkra pedig számos gyógyszer áll a kezelőorvosok rendelkezésére, a tünetek így szinte teljesen kordában tarthatóak.
[su_box title=”Az epilepszia és a zsenialitás – híres betegek” style=”noise” box_color=”#e7c781″ title_color=”#ffffff”]Arisztotelész látta meg először a párhuzamot az epilepszia és a zsenialitás között – ő írta meg az első lajstromot a neves betegekről. A reneszánsz korban tovább bővítették a listát. A rohamokat sokan kapcsolatba hozták az isteni, vezetői képességekkel, egyedi adománynak tartották. Rengeteg történelmi alak volt epilepsziás.
A legnagyobbak: Nagy Sándor, Caesar, Pál apostol, Dante, Newton, Van Gogh, Moliére, Kierkegaard, Byron, Händel, Beethoven, Dosztojevszkij, Dickens, Tolsztoj, Poe. [/su_box]
Magyarországon 50-60 ezer epilepsziás beteg él. A gyermekek körében az előfordulás 1%-os, míg a felnőtteknél 0,5%.
A Központi Statisztikai Hivatal kétévente végzett kutatási adatai szerint Pécsen a 0-18 éves korcsoportban 2011-ben kétszáztizenkilenc, 2013-ban százkilencvenhét, 2015-ben száznyolcvannyolc orvoshoz bejelentett epilepsziás beteg van. Érdekes, hogy minden adatsor azt mutatja, hogy a fiúk vannak többségben.
A felnőttek körében ugyanezek a számok: 2011-ben ezernégyszáznyolcvanhárom, 2013-ban ezernégyszázötvenhét, 2015-ben ezerötszáznyolcvankilenc epilepsziás betegről tudunk Pécsen. Itt is a férfiak vannak túlsúlyban.
(Forrás: epilepszia.hu, KSH)
