A párban élő tengerimalacok butábbak, mint magányos társaik – derítették ki osztrák etológusok. A magyarázat feltehetően a páros élet stresszességében rejlik.
Ivo Machatschke, a Bécsi Egyetem etológusa és csapata már korábban kimutatták, hogy a párban tartott tengerimalacokban jóval több az agy által termelt „szerelemhormon”, az oxitocin, mint a magányosakban. A kutatás során öt egymást követő napon át labirintuson küldték át az állatokat, amelynek a végén jutalomfalatka várta őket. Az előtte heteken át egyedül tartott tengerimalacok tanulási teljesítménye fokozatosan javult. A párok tagjainak teljesítményében nem következett be javulás.
A legkülönbözőbb hormonok és neurotranszmitterek fokozott termelése és összjátéka révén alapvetően megváltozik az állatok viselkedése. A párok rosszabb teljesítmények egyik lehetséges oka, hogy nagyobb stressz éri őket – erről a mellékvese által termelt kortizol hormon magasabb szintje árulkodott.
Ennek ellenére ők is képesek voltak a térbeli információk feldolgozására és megjegyzésére. A közvélemény által butának elkönyvelt malackák teljesítménye ezen a téren nem maradt el az okosabbnak tartott patkányokétól – nyilatkozta Machatschke.
Eredményeik ellenére a kutatók hosszú távon hátrányosnak vélik az állatok egyedül történő tartását. Korábbi, egereken és patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a társas környezet javítja a térbeli tanulási- és emlékezőképességet. Az elszigetelten felnövő állatok teljesítménye jóval elmaradt szociális társaikétól.
