Több médiafelületen jelennek meg rendszeresen hírek és videók a pécsi belvárosban kiabáló, agresszív, drogos vagy részeg „hajléktalanokról”, noha az sem teljesen egyértelmű, kit tekintsünk annak. Habár ők vannak szem előtt, jóval többen vannak azok a szerencsétlen sorsúak, akik valahová behúzódva élnek és halnak – emberhez nem méltó körülmények között. Lapunkat megkereste egy névtelenségét kérő, hajléktalanellátásban dolgozó pécsi szociális munkás, aki nyilatkozatával arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nagyon nagy a baj, még akkor is, ha ez a számokban nem mindig látszik, és senki sem beszél róla.
Kik azok a hajléktalanok, hogy áll a pécsi ellátásuk?
Nem mindig könnyű eldönteni, hogy definíció szerint ki a hajléktalan és ki nem az. Hajléktalannak tekintsük-e azt az embert, akinek a lakásában nincs víz, gáz vagy villany, esetleg még az ajtó és az ablak is hiányzik, sőt nincs mit ennie sem? Hiszen nincs utcán, mégis csaknem ugyanolyan veszélynek van kitéve, mintha a közterületen élne. Persze ide sorolandó az utcán élő, de a magát időszakosan ismerősöknél meghúzó ember is.
Mint azt interjúalanyunktól megtudtuk, Pécsett kevesebb hajléktalan van szem előtt, de ezek az emberek nem eltűntek, inkább perifériákra szorultak. Mint mondta, jelenleg jóval többen vannak a csoportnak azon tagjai, akik például a 2018-as hajléktalantörvény miatt a város peremkerületein (például: Szigeti tanya, Lőtéri kiskertek, sátrak a Mecseken, Gyükés) egy-egy udvarban, feltört lakásban, sátorban, közművek nélküli kunyhóban vagy híd alatt tengetik életüket, mint azok, akik a belvárosi utcán élnek. Utóbbiak szerinte amiatt keltenek nagyobb feltűnést, mert általában valamilyen dizájnerdrog használói vagy kezeletlen mentális betegek, ezért magukból kikelve vagy szétcsúszva-kókadozva jönnek szembe a járókelőkkel, videókon és a médiában is látni őket.
Elmondta még, igaz, hogy vannak a városban gócpontok és az is, hogy a koronavírus miatt magasabb ugyan az utcán élők száma, de a mostanában utcára kerültek közül sokan vissza fognak tudni kerülni az alkalmi- vagy idénymunkák rendszerébe a járványhelyzet után. Már ha olyan állapotban vannak.
– Pécsett jó sok éve lakhatási krízis, szociális válság van. Országosan közel 3 millió ember él a mélyszegénységi szint közelében, vagy az alatt. Ne áltassuk magunkat, a rendszer miatt állandóan új és új emberek kerülnek utcára, csak éppen nem beszélnek róluk. Nagyon nagy a baj, és azt látom, évről évre rosszabb a helyzet. Mostanra országosan megfordult egy fontos és szomorú tendencia: többen halnak fagyhalált saját ingatlanjukban elbújva, mint az utcán – fogalmazott a szakember.
Hozzátette, szerinte remek, hogy vannak olyan pécsi szervezetek és politikusok, akik kiállnak amellett, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött, azonban sokszor irreális elképzeléseik vannak. Ugyanis ő maga rengeteg olyan nincstelen emberrel kerül kapcsolatba, akik megfelelő felügyelet nélkül képtelenek rendeltetésszerűen használni egy számukra kiutalt ingatlant. Szerinte a külföldi országokban bevált konténerlakások jelenthetnék a megoldást, melyek könnyen tisztíthatók, egyszerűek, komfortosak és praktikusak. Úgy gondolja, rendészeti feladat lenne a közterületeken tomboló hajléktalanokat kordában tartani, az önkormányzatoknak azonban nagy szerepe lenne abban, hogy beszéljenek róla és felhívják az emberek figyelmét erre a komoly gondra, ami egyre kevésbé van szem előtt.
Pécsett virágzik a koldultatás, a hajléktalan-kizsákmányolás
– A városban régóta ismert a hajléktalanok egy csoportja, akik kolduló társaiktól szednek be pénzt. Ha valaki nem teljesíti a kvótát, csattan a pofon. Ugyanígy a segélyeket, a nyugdíjakat is „lekampózzák” szervezetten. A csapat tagjait onnan lehet megismerni, hogy márkásabb ruhákban járnak, mint mi, szociális munkások – így riportalanyunk.
Valószínűsíti, hogy Pécsett vannak olyan lakások, ahová a tulajdonosok akár 10-15 otthontalan embert is bejelentettek abból a célból, hogy vérdonációikon keresztül pénzt keressenek rajtuk.
Elmondta, a szociális ágazatban dolgozók – akik nem részesültek a koronavírus-időszakban a kormány által kiosztott juttatásokból sem – fizetése annyira alacsony, hogy kinézetre sok esetben szinte nem tudják őket megkülönböztetni pártfogoltjaiktól.
Mi lehet a megoldás?
Mint az interjú során kiderült, a szociális szférában dolgozó munkatársak tettek már feljelentést a koldusokat kifosztó hajléktalanbanda ellen, de az érintettek féltek tanúskodni. A szakember úgy gondolja, rendészeti úton kellene megoldani ezeket a problémákat, addig azonban az egyetlen megoldás az, ha ezekre és a hasonló témákra minél többen és többféle felületen felhívják a figyelmet. Mindemellett a szociális ellátási rendszer újragondolására lenne égető szükség – mondta.
