Páva Zsolt polgármestert, valamint Csizi Péter és Hoppál Péter országgyűlési képviselőt ültettük egy asztalhoz. Megkérdeztük, hogy milyen problémát jelentenek a mostani pénzügyi nehézségek, miért most derült ki, egyáltalán ki vezeti a várost valójában és mi garantálja, hogy az elindított intézkedésekkel Pécs új pályára állhat.
– Az ellenzék szerint nem egyértelmű, ki vezeti a várost? Nos, valójában?
– Páva Zsolt: A polgármester. Mint mindig. De mert egy új korszak kezdetén vagyunk, újabb együttműködési formákra van szükség, ezért erőteljesebben számítok az országgyűlési képviselők és az alpolgármesterekkel való együttműködésre. Nincs ebben semmi meglepő, sőt, az lenne furcsa, ha nem így történne, egymás ellenére dolgoznánk. 2014-ig bevett gyakorlatot folytatunk, ugyanis addig a jelenlegi országgyűlési képviselők – Csizi Péter alpolgármesterként, Hoppál Péter pedig frakcióvezetőként és bizottsági elnökként – napi szinten belefolytak a városi döntések meghozatalába, most ez egy régi modell, új formában, új köntösbe öltöztetve. Pécs lendületvételéhez nagyobb energia szükséges, mint másutt, hiszen a rendszerváltáskor nagy traumát éltünk meg a bányák bezárásával, az ipar tönkremenetelével, munkahelyek ezreinek elvesztésével. És valljuk be, nem tett jót a szocialisták kormányzása sem, hiszen adósságtengert hagytak maguk mögött, vagyis ránk és a pécsi polgárokra. Olyanok is okozták a bajt, akik ma már nem is élnek a városban. “Utánuk az özönvíz!” – ahogy mondani szokás.
– Mégis komoly a költségvetési hiány, miközben 8 éve Páva Zsolt a polgármester, ugyanakkor két éve azt mondta: Pécs jó pályán halad, nincs adóssága, hiánya, kifizetetlen számlája. Túlzott optimizmus volt ez? Vagy időközben történt valami?
– Páva Zsolt: Pécsett 2009-ben, majd 2010-ben gyakorlatilag ugyanaz történt, mint Magyarországon 1989-ben és 1990-ben. Egy rendszerváltással felérő változást kellett elindítanunk a városban, ami sok tekintetben teljesen új működést jelent. Ne feledjük, azzal kezdtük, hogy megszüntettük a szocialista időszakban bevett, szinte automatikusan osztott, milliárdos költségeket jelentő jutalmazásokat, és komoly karcsúsítást hajtottunk végre a városházán. Átalakítottuk a korrupt parkolási rendszert, a gyermekélelmezést kivettük a szocialista “magánfazekakból.” Olyan aknamezőn lépdeltünk, hogy alig múlt el nap anélkül, hogy ne robbant volna fel valamelyik a lábunk alatt. És valóban, két éve úgy tűnt, hogy sikerült végeznünk, hogy 6 év alatt magunk mögött tudhatunk 25 évnyi munkát, de sajnos nem így van. Kiderült, aknák még mindig vannak, további erőfeszítések várnak ránk, a szekrényből még mindig hullhatnak ki szocialista csontvázak. Elég, ha csak az Expo Centerre vagy a reptér problémájára utalok, és akkor mindenki érti, hogy milyen régi bajokat kell még meggyógyítanunk. Vagy ott van a Jókai tér esete. Azért kellett most 200 milliót ráköltenünk az új burkolatra, mert pancser módon – vagy éppen, mert kilopták a pénzt – olyan kővel borították, amely szétporladt, és szinte használhatatlanná és balesetveszélyessé vált. Kiderült az is, hogy bár elméletileg felújították a Nevelési Központ egyik iskoláját a szocialisták, annak tetőszerkezetét újra meg kell javítani.
– Csizi Péter: Nem emlékszem, hogy az akkori szocialista vezetők sorra jelentkeztek volna, hogy visszafizetik az esetenként napi kétszer felvett jutalmaikat, mondván: “ezt elbaltáztuk, de a pénzt visszaadnánk.” Inkább leléptek innen. Pedig az akkori szocialisták majdnem ellopták a jövőnket! És persze sokan nekem szegezik a kérdést, hogy hogyan került ismét nehéz helyzetbe Pécs, amikor 2014-ben az állam átvállalta Pécs teljes hitelállományát. Az önkormányzatét, de nem a cégekét, amelyeket az adósság mellett szintén a szocialisták hagytak ránk. Ne felejtsük el, hogy a mai Vagyonhasznosító jogelődje eredetileg nettó befizetője volt a városnak, a ráerőltetett hitelfelvételekkel (mint például amelyek az Expo Center kudarcba fulladt látványberuházásához kellettek) azonban ma már támogatásra szorul, és súlyos adósságokat nyög. Mi becsületesek voltunk, nem trükköztünk. Így a mai helyzet kialakulása bizonyos szempontból kódolva volt: sok mindent pótolnunk kellett. Le kellett lecserélnünk például a teljes buszparkot. Miért? Mert lényegében ellopták az addigit, a jegybevételt nem a karbantartásra, cserére fordították, és így oda jutott a cég, hogy már az utasok tolták a buszokat, vagy éppen oltották, mert rendszeresen kigyulladtak. Ha nem nyúlunk hozzájuk, ma már szekéren vagy lovon, netán biciklivel járhatnánk, ha nincs autónk, mert busz az nem lenne. Talán egyetlen darab sem. A Tüke Busz Zrt. több mint 170 járművet szerzett be, s fizeti utánuk azt a hitelt, amit a szocialista rablógazdálkodás miatt kellett felvennie. Csak az idén egymilliárd forintot kell költeni a Tükének a buszos hitelek törlesztésére, az önkormányzatnak pedig évente kétmilliárddal kell kiegészítenie a cég költségvetését. Vagyis kimondhatjuk például, hogy ha a szocialisták nem szervezik ki a buszokat, ez az évi milliárdos tétel ma nem szerepelne a kiadási oldalunkon sem.
– Hoppál Péter: És ha a szocialisták az EKF tervezésekor jó munkát végeztek volna, állami fenntartású hangversenyteremben lehetett volna már az első koncert Pécsett. Ezek a milliárdok pontosan azok a milliárdok, amelyek ma hiányként jelentkeznek. Vajon az felmerült-e az ellenzék részéről, hogy ha nem ilyen örökséggel kapjuk meg a várost, nem romokat kell eltakarítani, akkor hol tarthatnánk?
A kormány meghallgatott bennünket és sok esetben nyújtott hatalmas segítséget. Több alkalommal rendkívüli támogatást kapott Pécs, beszállt az állam a kulturális intézményrendszer fenntartásába, de a Belügyminisztérium segítségével bontottuk el a Magasházat is, amely életveszélyes épületként magasodott az egyik legforgalmasabb helyen. Talán csak a jóistennek köszönhetjük, hogy nem történt baj 25 év alatt. Mindezekkel eddigi erőfeszítéseinket ismerték el, de egyben azt is üzenték számunkra, tovább kell menni a megkezdett úton.
– Ha jól értem, tovább kell spórolni, ésszerűsíteni.
– Hoppál Péter: Látnunk kell, hogy 27 éve, a rendszerváltásból Dél-Dunántúl és Pécs városa vesztesként került ki, amely több okra vezethető vissza. Összeomlott a nehézipar, és az új befektetők, termelő cégek fogadására alkalmas ipari parkja egészen mostanáig nem volt a városnak, azt most sikerült létrehoznunk mintegy 200 hektáros területen. Mindemellett a régióközpontok közül Pécsre ért el legkésőbb az autópálya, valamint gyengítette a város fejlődését a tőlünk néhány tíz kilométerre, a határainkon túl zajló délszláv háború is. Számításaink szerint éves szinten ezekkel az intézkedésekkel súlyos százmilliókat tudunk megfogni, s a gazdasági prognózisok szerint jelentős iparűzési adóbevétel-növekményre is számíthatunk. A kiadásainkat csökkentjük, bevételeink pedig nőni fognak. Ez új, biztonságos és tartós pályát kell jelentsen Pécs számára.
– Csizi Péter: A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a kormányzat a pécsiek mellett áll, vagyis partnernek tekinti a várost, Pécset. Ehhez a közös munkához terveztük azt, hogy a KDNP-vel frakciószövetségben, a polgármester úrral közösen egy 27 pontos stratégiát dolgozunk ki. Páva Zsolt előterjesztését a közgyűlés is támogatta. Ez pedig azt jelenti, hogy megvannak azok a lépések, amelyek segítségével az újabban itt maradt és felrobbant aknákat hatástalaníthatjuk.
– Páva Zsolt: Spórolás és ésszerűsítés mindig elkél. Csak senki nem szereti végigcsinálni, mert konfliktusokkal járhat. Mi úgy terveztünk, hogy semmit nem hárítunk át a polgárokra, nem terheljük a pécsiek saját pénztárcáját, de kíméletlenül bemutatjuk, hogy kik miatt, mikor és miért keletkezett a hiány, vagy kényszerülünk nem tervezett lépésekre. Első körben a városháza létszámát szűkítjük. Nem terveztük, de fegyelmezetten megcsináljuk. Újra átnézzük a cégeinket, és ha találunk párhuzamosságokat, hát megszüntetjük. Elvárjuk például, hogy a termelő beruházások adókedvezményeinek megadása mellett nagyobb közterhet fizessenek a bevásárlóközpontok, pénzintézetek és a benzinkutak.
– A frakciószövetségi elnökség munkájáról és a tényfeltáró bizottságról mit lehet tudni, mit csinálnak ezek a szervezetek pontosan?
– Páva Zsolt: A félreértések elkerülése végett mindkettő létrehozásában tevékenyen részt vettem, egyiket sem fölém rendelték ki. A frakciószövetség gyakorlatilag azt jelenti: „Mindenki Pécsért és a pécsiekért”. A lényege, hogy a két parlamenti képviselő, a két alpolgármester és jómagam gyakorlatilag napi szinten összehangoljuk mindazt a tevékenységet, amelyet Pécs és a pécsiek érdekében folytatunk. A tényfeltáró bizottságot kérésemre hívta össze Hoppál Péter, hogy a tagok rávilágítsanak, miként jutott Pécs nehéz helyzetbe, s a most meghozott intézkedések mellett milyen más módszerekkel kell további lendületet venni.
– Hoppál Péter: A munkájukat ellenszolgáltatás nélkül végző tagok közé olyan embereket választottam ki, akik saját szakterületükön nagy elismertségnek örvendenek, jól meg tudják ítélni a város pénzügyi folyamatainak alakulását. Madár Péter közgazdász egyetemi docens, Rappai Ágnes könyvvizsgáló, Schneider János vállalkozó mellett elfogadta felkérésemet Soó László korábbi baloldali költségvetési bizottsági elnök is. A testület addig végzi feladatát, amíg a megállapításokat és javaslatokat is tartalmazó, átfogó, részletekre rávilágító munkaanyagot a pécsiek elé nem tudja tárni.
– Mi garantálja, hogy nem zárnak be mindezen konszolidációs időszak közben vállalkozások, nem mennek el Pécsről? Sok állás megszűnt már az elmúlt időszakban és a város lakossága is fogy…
– Csizi Péter: Utóbbi állításokat is érdemes rendszerben kezelni. Pécs lakosságának fogyását kisebb részben a természetes fogyás okozza, nagyobb részben pedig a környező településekre való elvándorlás. Tessék megnézni Pécs agglomerációjánák lakosságát is, miként nőtt az elmúlt évtizedekben, Kozármisleny éppen idén lett tíz éves város. Ez nemcsak pécsi jelenség, megfigyelhető a fejlettebb európai régiókban is, hogy sokan nem az adott nagyvárosban – ahol dolgoznak – vásárolnak telket, lakást, házat, hanem annak közvetlen környezetében. Az állásokat illetően érdemes arra is kitérni, hány betöltetlen álláshely van a városban. E probléma kezelésében pedig az egyetemnek és a munkaerőpiaci szereplőknek is ki kell venniük a részüket. Mindenesetre optimizmusra ad okot a fejlődést illetően az ország egészének gazdasági erősödése, az egyre nagyobb erőre kapó építőipar, s a tény, hogy a Pécsett meglévő nagyvállalatok jól érzik magukat. Míg a szocialisták alatt egy befektető érkezett Pécsre, addig az elmúlt nyolc évben vagy tíz. Az itt lévő BAT, Hauni folyamatosan emeli a létszámát, megtelepedett a Harman, folyamatosan bővül az ITSH, bennünket választott a Viessmann, az Amalgam, a Magnus Aircraft, a Kinder-tojás gyár és sorolhatnám.
– Mennyi idő kell Pécs konszolidálásához?
– Páva Zsolt: Új időszámítás kezdődött Pécsett a nyár végén, és ennek első eredményei fél éven belül láthatóak lesznek.
