Lakik az utcánk végében egy autós oktató. Szimpatikus negyvenes férfi. Amikor a sarkon bekanyarodom, integetünk egymásnak. Nem ismerjük egymást, de tudtam, hogy biztosan jók az idegei is, hisz a saját kocsiját biztosítja a tanulóknak.
Néhány hónapja azonban gyanús jeleket vettem észre a szomszédon! Egyszer egy faágon húzódzkodott a kertben. Aztán láttam, hogy kis sporttáskákkal ballag hazafelé a sötétben. A válla kiszélesedett, karja vastagabb lett. Világos: a szomszéd gyúr! Már-már elkezdtem utálni: lám, egy korombeli férfi, aki ahelyett, hogy sörözne (mint ahogy én most is teszem) és hogy hízna, mint a malac (mint jómagam), tesz magáért valamit. De nem: létharcot vív! Megmagyarázom.
Tavasszal a rendőrség nagyszabású szájkarate-akciót indított. Százezres, félmilliós bírságokkal, elzárással rémisztgették az autósokat. Értek mindent, unatkoztak, mostanában már nem lehet büntetlenül ujjakat eltörni, szemeket kilőni. Márpedig, ha az egyenruhás unatkozik, csak bajt kever. A rendőrség dühe tehát az autósok ellen fordult! Nem eredménytelenül. Nyilatkoztak, büntettek, megint büntettek, keresztre feszítettek negyvenes anyákat, piszkálódtak, méregettek – és láss csodát, a sofőrök lassabban mennek. Érthető. Az embernek kevesebb a pénze, kinek hiányzik egy százezres csekk a karácsonyfa alá? Ugye? Nahát.
És ettől én megőrülök! Mert én szeretek menni. De nem tudok, mert a forgalom kínkeservesen lelassult. Mert a 410 forintos benzinen kiéheztetett nyomorultak, nehogy lesújtson rájuk a hatalom sárga csekkje, túlkompenzálnak. Nem is az ötvenet tartják be, hanem a negyvenet! Cammognak, bukdácsolnak, és feltartják az egész forgalmat. Halálra idegesítik a többi autóst, és – szerintem – ezzel balesetveszélyt okoznak! De mindegy.
Nekem mostanában – ahogy egy kövér éti csiga sebességével araszolok az úton, sokkal több időm van a többi autóst nézegetni. Sajnos. Mert rettenetes dologra jöttem rá: a sofőrök legalább fele alkalmatlan autóvezetésre! Púpos háttal görbednek a volán fölé, arcukon jeges rémület. Tekintetüket le nem vennék a felezővonalról, akkor sem, ha (női változat) Brad Pitt küldene csókot a szomszéd kocsiból, és akkor sem, ha látnák, hogy akciós az új adapter a Robi fűnyíróhoz (férfi változat). A tükörbe véletlenül sem néznek, indexelni pedig nem mernek, nehogy egy ujjal is el kelljen engedni a kormányt! Teljesen fogalmatlanok.
És ezeket a szerencsétleneket valakinek fel kellett készítenie egy vizsgára! Például egy oktatónak. Aki a saját autójában, a saját életét kockáztatta a nap 6-8-10 órájában, ezek miatt a tehetségtelen sofőr-jelöltek miatt! Mint a szomszédom, a gyúrós. Rettenetes lehet minden pillanatban azért rettegni, hogy meg ne ölje a kuncsaft, akiből él – nem irigylésre méltó helyzet. Szinte megértem, hogy valamit tett.
De most rosszat sejtek: valami még következik. Tegnap ugyanis azt láttam, hogy az egykor békés szomszéd meztelen, izzadó felsőtesttel, szilaj tekintettel, egy villogó, hatalmas fejszével fahasábokat aprít. Lecsapott, és csak úgy fröccsent szét a fa! Mit tudhat? Mi jöhet még az útjainkon?
Velkovics Vilmos
