Igaz, hogy a belvárosban kevesebbet látni őket, de hiába a tiltó rendelet, a koldusok rendszeresen visszatérnek a már megszokott környezetükbe. A közterület-felügyelők szerint könnyebbséget jelentene, ha az intézkedések során akár rövid elzárással is büntethetnék a jogszabály ellenére kéregetőket.
Több más településhez hasonlóan április óta már Pécs belvárosában is tiltott mind a csendes, mind az agresszív kéregetés. A rendelkezések során a közterület-felügyelőket jelölték ki, hogy gondoskodjanak a koldulók „eltüntetéséről”. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolták.
Schranz Richárd, a Pécsi Közterület-felügyelet vezetője ugyanis munkatársunknak tapasztalatairól szólva elmondta, hogy felszólításra ugyan elmennek a kéregetők, de a hatóságnak nem érdemes pénzbírságot kiróni a jogszabály ellen vétőkre. A koldulóknak nincs lakhelyük, elérhetőségük, így a behajtás nem lehetséges, mondta, marad tehát a feljelentés.
Hozzátette: nagyban megkönnyítené a dolgukat, ha elzárással lehetne sújtani a normasértőket, de ez egyelőre nem lehetséges. A felügyelők vezetője hozzátette: tavasz óta egyébként munkatársaik napi rutinjához tartozik az utcán erőszakosan vagy gyermekekkel alamizsnáért könyörgők igazoltatása, belvárosból való kitessékelése. A koldusokkal napi munkakapcsolatban állók szerint azonban ez sem hozhat tartós javulást.
Hajdú Krisztián, a Támasz Alapítvány szakmai vezetője például azt mondja, hogy a bírság, de sok esetben még a rendőri felszólítás sem elrettentő a koldusok számára. „Ezeknek az embereknek a többsége már mentálisan leépült, beteg. A tiltó rendelet csak annyiban változtatta meg a szokásukat, hogy pár száz méterrel arrébb költöztek, de már az Árkád mellett vagy Király utca végénél ott tanyáznak” – összegzi tapasztalatait a hosszú évek óta a szakmában dolgozó Hajdú.
A szakember azokra a korábbi olvasói jelzésekre reagálva, hogy a belvárosból száműzött kéregetők a külsőbb területeket látogatják gyakrabban, azt mondja, mindezt nem támasztják alá tapasztalatok. Az utcán lévő munkatársaik mindenesetre, ahogy a városmagban, úgy kint is a bajbajutottak segítségére sietnek.
Egyre rosszabb a helyzet, de annak a kevés szociális munkásnak, akik az utcán támogatják a szerencsétlen sorsú embereket, önkéntes segítőik is akadnak – utal a napi rutinra. A szakember véleménye szerint a húsz éve hatályban lévő törvények, rendeletek mára elavultak, ezeken változtatni kell, ha áttörést kívánnak elérni a gondozás területén.
