Neki köszönhetjük évről évre városszerte nyíló több ezer tulipánt, azt, hogy a mai napig cikázik a kulturális fővárosok között Pécset népszerűsítve, s talán azt is, hogy egyre több holland veti meg a lábát Baranya dombjai között. Simon Wintermans tiszteletbeli tükévé vált az elmúlt tizenhat év során.
– Pécs-Kassa, 540 kilométer két nap alatt biciklivel. Pár napja jöttél, de megint drótszamár van a feneked alatt. Nem volt elég?
– A második napon 310 kilométert mentem, az már valóban sok volt, még egyszer nem vállalok ennyit egyetlen napra; egyébként imádom a biciklimet, el sem indulnék már nélküle. De természetesen azért mentem most, mert a felvidéki város idén Európa Kulturális Fővárosa Marseille mellett, ez volt az előfutam, ugyanis reményeim szerint a nyáron a két település között teszem meg a távot. Megjelenésemmel egyrészt színesítem a címet elnyerő városok programját, másrészt népszerűsítem Pécset. A tervem szerint idén Marseille és Kassa között kastélyokat látogatok végig a bringámmal, közben folyamatosan blogolok, bemutatom a régiók kulturális értékeit. Első körben a cigányságra, azaz arra akartam felfűzni az utamat, hogy a francia és a szlovák város között romák lakta településeket látogatok végig, de ez nem tetszett annyira a szlovákoknak. Így jött a kastélyos ötletem.
– Kapsz ezért pénzt?
– Nem ebből élek, de idén már nem szeretnék tisztán a saját pénzemen utazni, ezért a két kulturális fővárostól azt várom, hogy legalább az út közben felmerülő költségeimet térítsék meg; igaz, ez ma még közel sem biztos, hogy így lesz.
– Ha már pénz. Közéleti szereplőként, művészettörténészként ismerhetnek a pécsiek, azt kevesen tudják, mivel keresed a kenyeredet.
– Antik építési tárgyakkal kereskedek, főként díszes cementlapokkal foglalkozom, a jövedelmem nagy része ebből származik. Már egy szép gyűjteményt is felhalmoztam erzsébeti parasztházamban, így létesült az Első Magyar Cementlap Múzeum. A darabokat idén a pesti Iparművészeti Múzeumban állíthatom ki, s szponzorok esetén még egy katalógust is kiadhatok. Ez utóbbi kicsit fellendítheti a kereskedelmet, mert valljuk be, az utóbbi pár évben kicsit leült az üzlet.
– De csak nem készülsz vissza Hollandiába emiatt?
– Bár való igaz, hogy négy testvérem és édesanyám Hága környékén élnek a mai napig, nekem már itt van a hazám. Tizenhat éve vertem gyökeret, először pedig negyed évszázada jártam a városban. Itt van a feleségem, a lányaim, a fiam, ide járnak iskolába, itt van mindenem. Hova is mennék?!
– Visszakérdezek: egyáltalán mi vonzót láttál Magyarországban, Pécsben amikor idejöttél?
– Amikor legelőször, akkor csak a szocializmus báját kerestem. Fiatal fejjel – összesen tizenöt éven keresztül – végigstoppoltam Európát, s így jutottam el Kelet-Európába, Magyarországra is, itt barátokat szereztem utam során, ám ettől még nem költöztem ide. Hanem a rendszerváltás hajnalán az amszterdami és a pécsi egyetem csereprogramjában vehettem részt, majd megkértek rá, hogy maradjak hollandot tanítani. Bár visszatértem Hollandiába, lediplomáztam és a Van Gogh Múzeumban lettem előadó, időről időre visszatértem Pécsre. Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy lányom született itt, bár közös életet nem akartunk gyermekem anyjával.
– De volt, akivel igen…
– Itt ismertem meg a későbbi feleségemet és döntenünk kellett: vagy ő jön Hollandiába, vagy én ide. Mindenkinek így volt a legjobb: jól ismertem a várost, tudtam már a nyelvet, sok ismerősöm volt már itt, s úgy éreztem: tudok itt boldogulni.
– Mi fogott meg ebben a vidékben?
– Hollandia a világ egyik legnagyobb népsűrűségű országa. Aki tőlünk meglátja a baranyai házakat, a hozzájuk tartozó hatalmas udvarokat, ráadásul szembesül ezek áraival, rögtön vágyat érez a költözésre. Itt mélyeket lélegezhetünk, megszabadulunk a zsúfoltságtól, Pécs pedig – bár kezdetben nem tetszett annyira – olyan mint egy kis ékszerdoboz, sokszínű, kedves város.
– Milyen ambícióid vannak még itt?
– Több projektet is dédelgetek. Szeretnék például valahogyan egy Pécs és Pécsvárad, valamint egy Pécsvárad és Bátaszék közötti bicikliútra uniós forrást szerezni. A mai, nem használt vasútvonalakon haladna az út. Aztán a horvát EU-csatlakozás kapcsán is van egy kedves kezdeményezésem, de ez utóbbi még nem publikus.
