Bár az utolsó percekben a leeresztő Szolnok ellen megszórta magát a PVSK-Veoli egy-egy játékosa, a valójában hálát adhat az égnek a Panthers, hogy nem egy újabb harmincpontos zakóval bővült az idei eredménysora.
Miután a PVSK-Veolia számára a legutóbbi, Oroszlány elleni vereséggel eldőlt, hogy az akapszakasz után már biztsoan az alsóházban kell majd a bentmaradásért játszania, nem állíthajuk, hogy ováció, és üdvrivalgás fogadta Andrija Csirics csapatát a ma esti, Szolnok elleni hazai bajnokin.
Persze alig 250 ember a lelátón nem is nagyon tud ilyet előidézni – arról nem is beszélve, hogy ok sem nagyon akadt az örömre az első félidőben. A Pécs ugyanis sokadszor is megmutatta, hogy képtelen átlépni saját árnyékán. Megszámolhatatlanul sok egyéni hibával játszott ugyanis a PVSK, amely csak annyak köszönhette, hogy nem volt már a nagyszünetben is közte harminc, hogy Donovan Donaldson és Ivosev Tamás igyekezett tartani a lelket a többiekben, ahogyan az erejükből telt. Ez húsz perc alatt anyira volt elég, hogy 48-32-re vezetett az Olaj a Lauberben. Csak…
A harmadik negyed ugyan egy kicsivel vállalhatóbbra sikeredett pécsi szempontból – ezt a tíz percet egy ponttal nyerték is Ivosevék –, de ezen a meccsen ez volt a legtöbb, amit adni tudott szurkolóinak a PVSK. Ha a Szolnok nagyon akarta volna, akkor könnyedén nyerhetett volna akár harminc ponttal is. Láthatóan azonban nem akart megszakadni a bajnoki második sem. Így pedig a hajrában a pécsi légiósok még csinálhattak egy kis dobó-showt, és az eredményt kozmetikázták is. Nagy kár, hogy a meccs korábbi szakaszaiban nem „fogott úgy” Carpenter keze, mint akkor, amikor már amúgy édes-mindegy volt.
A végeredmény első ránézésre így abszolút vállalható lett. Persze, aki kint volt a meccsen, és végignézte a 40 percet, az pontosan tudja, hogy nem érdemelt ilyen szoros vereséget a Pécs.