„Hogyha akkor ismertem volna meg őt, amikor a Wallis Motor ügyvezetője volt, biztosan szóba sem álltam volna vele.” Nagy Nórának, Barna Béla feleségének nem számít, hogy férje milyen pozícióban dolgozik, így az sem érdekli különösebben, hogy jelenleg ő a Pécs Holding Zrt. vezérigazgatója. Nórának csak az számít, hogy mint ember, passzolnak egymáshoz, hiszen tudja, hogy az élet egy nagy körforgás.
– Hogyan ismertétek meg egymást?
– Budapesten találkoztunk egy munka kapcsán. Értékesítőként dolgoztam egy cégnél, és Bélával kellett volna megkötnöm egy üzletet. Nem mondanám, hogy első látásra beleszerettem, mert szigorú és szőrszálhasogató volt, szinte tartottam a második találkozótól. De meglepetésemre a második megbeszélés alkalmával már nagyon jó fej és kedves volt, sőt, akkor már éreztem, hogy nemcsak mint üzleti partner érdeklődünk egymás iránt.
– De gondolom, nem ez a munkamegbeszélés volt az első randitok…
– Nem, persze. Béla nagy Sziget-járó, vagy inkább volt, mert most nem nagyon van rá ideje. Akkor, 2005-ben is heti jegye volt a fesztiválra, így egyik este én is csatlakoztam hozzá. Ugyan nem ekkor találkoztunk először hivatalos kereteken kívül, de innen datálódik a kapcsolatunk. (nevet)
– Első találkozásra tehát nem, de a másodikra szimpatikussá vált. Mi volt, ami megfogott benne?
– Talán itt, Pécsett nem olyan vészes a helyzet, de Budapesten nagyon nehéz normális férfival találkozni. Lehet mondjuk valaki jóképű, humoros, szimpatikus, de ha ezek a kritériumok teljesülnek is, akkor általában kiderül, hogy az illető megbízhatatlan, vagy egyszerre több vasat tart a tűzbe stb. Béla ezzel szemben passzolt az elvárásaimhoz, szeretem például a stílusát, azt, hogy odafigyel a minőségre, de mégsem sznob, hogy fontosak neki a társasági kapcsolatok, de nem mindenekelőtt, hogy megbízható és szavahihető, hogy lehet rá számítani. Természetesen vannak dolgok, amiben nem egyezünk meg: bizonyos szempontból ő túl komoly, én meg az a tipikus „bolond” lány vagyok, de ennek ellenére működik, és az évek alatt alakultunk egymáshoz.
– Van egy három és fél éves kislányotok, őt milyen elvek alapján nevelitek?
– Bélával mindketten eléggé szabad felfogásúak vagyunk. Egymást sem korlátozzuk, így evidens, hogy a gyereknevelésről is így gondolkodunk. Szofinak a kezdetektől fogva lehet saját elképzelése, akarata. Sokszor megkérdezzük, mit szeretne, mihez volna kedve, hogy döntsön ő maga, hisz van választása. Épp most kerestünk óvodát, és úgy csináltuk, hogy Szofival közösen jártunk végig néhány kiválasztott intézményt, és az ő véleményét is figyelembe vettük, hogy hol érzi jól magát. Nagyon érdekes, hogy az ő és az én választásom egybeesett, nekem is pont az volt a legszimpatikusabb, ami neki. Tehát nincs vita, összehangoltan a legjobbra törekszünk. Nem tudom, hogy az idő minket igazol majd, vagy a inkább a poroszos nevelésű szülőket, de én azt gondolom, hogy a mai világban olyan felnőttekre van szükség, akik képesek döntéseket hozni, és felvállalni ezen döntések következményeit. Az egyéniség és a határozottság az egyik legnagyobb kincs az érvényesüléshez manapság és bizonyosan a jövőben is.
– Barna Bélának, a Pécs Holding vezérigazgatójának nem éppen nyugodt a az élete, hogyan tudod megkönnyíteni a dolgát?
– Most biztosan olyasmi válaszra számítasz, hogy minden terhet leveszek a válláról, mindent megoldok helyette, otthon már semmi teendője nincs stb. Hát nem így van, bár hozzáteszem, sokáig én is ezt az elvet követtem. Aztán azt vettem észre, hogy minél több családi dolgot intézek el nélküle, őt annál jobban beszippantja a munka. Ez pedig nem jó, egyfelől, mert a férjre otthon is szükség van, másrészt az egészsége miatt. A férfiak ebben az életkorban nagyon veszélyeztetettek, ezért próbálom kizökkenteni a mókuskerékből, mostanság egyre többször hívom haza időben, hogy ezt vagy azt kéne elintézni, megcsinálni stb. Egyre nógatom, hogy több időt szánjon magára is, pl. sportolásra. Az étkezésünkre is nagyon odafigyelek, néhány hónapja áttértünk a paleolit táplálkozási rendszerre, amitől sokkal energikusabbnak érezzük magunkat, és ennek segítségével Béla le tudott adni néhány kilót, amit nagyon kellemesen él meg. Ezenkívül próbálunk kikapcsolódni, hétvégére általában elutazunk a városból, és néha, ha módunk van rá, motorozni is nagyon szeretünk.
– Budapesti lány vagy, ráadásul ahogy mesélted, eléggé mozgalmas életet éltél. Mit szóltál, amikor Béla munkája miatt Pécsre kellett költöznötök?
– Igazság szerint egyáltalán nem hezitáltam, mert valamiért mindig is szerettem Pécset, és a pécsi embereket. Korábban azt tapasztaltam, hogy az itteniek kedvesek, jó fejek és barátságosak, és ezt ma is így gondolom. Egyetlen kérdésem volt csak: van Zara Pécsett? Persze csak viccből, hiszen itt vagyok. (nevet)
– És a férjed nem próbált intézkedni a te és a többi pécsi nő érdekében?
– Dehogynem. Ha jól tudom, tett lépéseket irányukba, de egyelőre jelentős eredmény még nem született.
– A férjednek jó időre biztosan megvan a feladata az életben. Mi az, amit te szeretnél elérni?
– Végzettségem szerint közgazdász vagyok, a BGF-en diplomáztam turisztikai szakirányon. Jelenleg négy órában a Zsolnay Negyed marketing osztályán dolgozom, most éppen a Magyarok Kenyere a fő projektem. Szeretem a munkámat, és nagyon jó, hogy így több időt tölthetek a lányommal. Azonban nemsokára szeretnék saját vállalkozásba is kezdeni. Elég pörgős nő vagyok, nem nagyon tudok egy irodában ücsörögni, és van néhány gondolatom, amit érdemes lenne Pécsett megvalósítani. Jelenleg több tervem és ötletem van, és remélem, hamarosan kiderül, hogy melyik valósul majd meg.
