A világegyetem legidősebb spirálgalaxisát fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével, a BX442 katalógusjelű csillagváros 10,7 milliárd éves, vagyis hárommilliárd évvel az ősrobbanás után született.
A felfedezésről a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA), az Arizonai Egyetem és a Torontói Egyetem kutatói a Nature legújabb számában közölték tanulmányukat.
Első ízben sikerült a korai univerzumból származó spirálgalaxist észlelni. A kutatók a Hubble segítségével háromszáz távoli, igen halovány galaxist vizsgáltak, hogy megismerjék tulajdonságaikat – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
http://phys.org/news/2012-07-earliest-spiral-galaxy-discovery.html
„A korai világegyetem galaxisai igen furcsa, szabálytalan, +csomós+ szerkezetű képződmények, olyanok, mint egy roncshalmaz. Amikor felfedeztük a BX442-es galaxist, meglepődtünk, hogy milyen szépséges” – magyarázta Alice Sharpley, a UCLA docense, a tanulmány társszerzője.
A modernkori galaxisok többféle típusba sorolhatók: így vannak a Tejútrendszerhez hasonlatos spirálgalaxisok. Ezekben a szimmetrikus csillagvárosokban a galaxismagot lapos korong veszi körül, amelyben spirálkarok helyezkednek el. A központi, megközelítőleg gömb alakú mag öreg csillagokból áll, a spirálkarok viszont fiatal csillagokból állnak, és sok csillagközi anyagot is tartalmaznak, bennük jelenleg is születnek új napok. A másik leggyakoribb csillagváros-típushoz tartoznak az elliptikus galaxisok. Ezek idősebb, különböző irányban mozgó csillagoknak adnak otthont. A korai világegyetem galaxisainál sokkal nagyobb a diverzitás és igen gyakoriak a szabálytalan csillagvárosok.
„Meghökkentő ennek a galaxisnak a léte. Az általánosan elfogadott nézetek szerint a korai világegyetemben ilyen szabályos, +kifejlett+ spirálkacsokkal rendelkező galaxisok ugyanis egyszerűen nem létezhettek” – emelte ki David Law, a Torontói Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány vezető szerzője.
A BX442-es katalógusjelű galaxis viszonylag nagy a többi korai csillagvároshoz képest, a kutatók által vizsgált 300 galaxis közül mindössze harmincnak ekkora a tömege.
A tudósok a hawaii Mauna Kea hegycsúcson működő Keck obszervatórium OSIRIS-spektrográfjával színképelemzéseket is végeztek. 3600 különböző ponton vizsgálták a spektrumot a galaxison belül és annak környezetében, így bizonyítást nyert, hogy valóban egy forgó spirálgalaxisról van szó, nem pedig két csillagvárosról, amelyek a felvételeken egynek látszanak.
Miért hasonlít az ősöreg BX442 inkább egy mai galaxisra, mint kortársaira? David Law és Alice Sharpley szerint a megoldás a BX442 társául szegődő törpegalaxisban, a két csillagváros közötti gravitációs kölcsönhatásban keresendő. Ezt látszanak alátámasztani a komputeres szimulációk is, amelyeket Charlotte Christensen, az Arizonai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője végzett, kimutatván, hogy a törpegalaxis éppen beolvadni készül nagyobb társába.
„A BX442 csupán egy szomszédos galaxisnak tűnhet, ám a korai világegyetemben a galaxisok sokkal gyakrabban ütköztek és olvadtak egybe, mint a későbbiekben. A gáz beáramlott a galaxisok közti térségből és táplálta a csillagképződést, amelyek sokkal gyorsabban zajlottak, mint napjainkban. Sokkal gyorsabban növekedtek a fekete lyukak is. A mai világegyetem maga a dögunalom a korai univerzumhoz képest” – vélekedett Charlotte Christensen.
Alice Sharpley szerint a BX442 az összekötő kapocs a korai galaxisok között, amelyek sokkal „nyugtalanabbak” voltak, és a mai spirálgalaxisok között. Kutatása révén a tudósok megismerhetik, hogy miként alakultak ki a Tejútrendszerhez hasonlatos spirálgalaxisok.
