A magyar férfivízilabda-válogatott, alaposan megfiatalított kerettel a napokban komoly eredményt ért el a világkupa podgoricai szuperdöntőjében, ahol a legerősebb keretével szereplő Horvátországot legyűrve bronzérmet szerezett. A nemzeti csapat szövetségi kapitányának, Varga Zsoltnak a munkáját másodedzőként segítve vette ki a részét a sikerből Lukács Gergely.
– Az elmúlt bő egy évben már nem először van ott a válogatott szakmai stábjában. Akkor ezt lassan lehet „állandó munkaviszonynak” nevezni?
– Egyelőre a világkupa végéig szólt a megállapodásunk – árulta el érdeklődésünkre a PSN Zrt. – Pécsi Sportiskola vízilabda szakosztályának szakmai igazgatója. – A magam részéről azt természetesen elmondhatom, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nem létezik egy edzőnek, és nagyon jól éreztem, érzem magam a nemzeti csapat mellett. Nem is idegen számomra ez a másodedzői szerepkör, hiszen korábban a különböző utánpótlás-válogatottaknál már voltam hasonló pozícióba. Például Kovács Róbert mellett, amikor vb-t nyertünk.
– Varga Zsolt mellett mi a dolga egy másodedzőnek? Mit bízott önre a kapitány?
– A másodedző szerepkörét, feladatait és mozgásterét mindig a vezetőedző határozza meg – mondta a pécsi szakember. – Idomulnunk kell a stáb valamennyi tagjával együtt ahhoz, amit a kapitány kér. Hol az edzéseken kell egy-egy csoportot felügyelnem, ha épp több részre bontjuk a keretet, hol videóelemzéseket kell készítenem. Egy világversenyen ez utóbbi különösen intenzív feladat.
– Miben más, mint mondjuk egy klubcsapatnál ugyanezt csinálni?
– Főleg azért, mert például a világkupán is sokszor volt olyan, hogy este tudjuk csak meg, másnap kivel játszunk. Ilyenkor az éjszaka munkával telik. Felosztjuk egymás között, hogy az ellenfél játékának mely elemét ki elemzi ki, a meglátásainkat pedig átadjuk Varga Zsoltnak. Ő átnézi, átgondolja a taktikát és végül a csapat felé már természetesen ő prezentálja azt, amit a legfontosabbnak tart. E mellett a meccsek előtti vizes bemelegítés is az én reszortom, nézzük az élő statisztikákat is, ha pedig meccs közben látok valamit, amit fontosnak gondolok, azt természetesen azonnal súgom a kapitány fülébe. Úgyhogy nem unatkozunk.
– Aki nem követi a magyar vízilabda eseményeit napi rendszerességgel, az azért elég sok új névvel találkozhatott a válogatott keretét böngészve. Ez a bronzérem a rutinos horvát csapat ellen benne volt a levegőben?
– Az látszik, hogy az utóbbi évek utánpótlás-világversenyein nagyon jól szerepeltek a magyar fiatalok, a pálma pedig bizony teher alatt nő. Ahhoz, hogy ezek a srácok a végén a felnőttek között is kiemelkedően tudjanak szerepelni, végig kell menniük ezen a folyamaton. Szerintem, amit Varga Zsolt kijelölt, egy jó út, és láthatóan a játékosok szépen fejlődnek. Hogy benne volt-e a levegőben? A magyar vízilabdáról beszélünk, egy fiatal játékosnak nem kell azon gondolkodnia, hogy van-e esélye bárki ellen. Akárki is jön szembe, bele kell állnia a párharcokba, fel kell vennie a versenyt. Most Podgoricában pont ez történt.
– Pár napja volt az ötméteresekkel megnyert bronzmeccs a világkupán, mi azonban már Pécsett beszélgetünk. Tőlünk pár méterre pedig gőzerővel robog az Ambrus Tamás Emléktorna, megannyi vízipólós tehetséggel. Van ideje egyáltalán pihenni?
– Csak a következő feladaton jár az eszem, így most az Ambrus Tamás Emléktornán. Már csak azért is, mert Ambrus Tamás egészen különleges szerepet játszott az életemben, és a sportág pécsi életében is. Az, hogy mi egyáltalán itt vagyunk, hogy a pécsi vízilabda itt tart, vagy, hogy akár én magam itt vagyok ezen a szinten, az leginkább Ambrus Tamásnak köszönhető.
– Láthatóan meghatódott, ahogy szóba került egykori mentora. Ennyi év után is ilyen erős emóciókat mozgat meg önben?
– Erről mindig nehéz beszélnem. Tamás óriási űrt hagyott maga után, kicsit hihetetlen is, hogy már tíz éve nincs köztünk. Hiszem, hogy onnan föntről büszkén néz minket, amikor csinálunk valami szép dolgot.
– Egy világkupabronz után is eszébe jut mindez?
A szakmai életem minden fontos, érzelmekkel teli pillanatában. Volt Tamásnak az a senki máséhoz nem hasonlító mosolya. Ilyenkor szinte látom magam előtt, ahogy ránk pillant. Nekem ezért is nagyon fontos az emléktorna, hiszen idén is nívós mezőny jött össze, a legjobb magyar csapatok mellett a Partizan Beograd is itt van. A tornán részt vevő fiatalok pedig megtudják, ki is volt Ambrus Tamás, milyen sokat jelentett a pécsi vízilabdaéletnek is, és ezzel elérhetjük, hogy az ő emléke itt maradjon velünk örökre.
– Van még olyan cél vagy jövőbeni siker, ami után ismét felidézhetné azt a mosolyt?
– Nyilván az, hogy már többször is ott lehettem a válogatott stábjában, önmagában is hatalmas dolog. Persze, az ember azért el tud játszani a gondolattal, hogy egy szingapúri világbajnokságon nem lenne rossz ott lenni. Ugyanakkor pécsiként legalább ilyen fontos nekem, hogy városunk vízilabda élete is stabilizálódjék, és hogy a sok pécsi vízipólós kisgyermeknek is legyen lehetősége megvalósítani álmait.
Fotók: MVLSZ
