Július 15. látszólag egy nap a sok közül, ám kevesen tudják, hogy egy hazai világrekord is kapcsolódik hozzá: 1931-ben ekkor szállhatott fel a Bánhidi Antal tervei alapján átalakított Lockheed Sirius gép – fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral. Az első magyar óceánrepülésből világrekord született, a két nagyszerű pilótát megérkezésük másnapján hősként ünnepelte a tömeg Budapesten a Millenniumi Emlékműnél.
A magyar óceánrepülés ténye, jelentősége a mai napig nem terjedt el a köztudatban, pedig nem kizárólag repüléstörténeti esemény, hanem egyben a magyar nemzeti büszkeség része.
Mivel a trianoni békeszerződés 128. paragrafusa szerint Magyarországnak nem volt joga aviatikai fejlesztésre, kezdetben reménytelennek tűnt a vállalkozás. Az Egyesült Államokban élő hazafiak gyűjtésbe kezdtek a nemes cél megvalósítása érdekében. Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Comitte, amely levelezőlapokat árusított darabonként egy dollárért. A gyűjtésből sajnos kevés összeg folyt be, ezért az ügy elindítója, Magyar Sándor (egykori első világháborús pilóta és megfigyelőtiszt) megkereste egy neves amerikai lap tulajdonosát, Lord Rothermere-t, aki 10 000 dolláros díjat tűzött ki a cél megvalósítója részére. A repüléshez szükséges költségnek azonban még mindig csak a töredéke állt rendelkezésre.
Ekkor jelentkezett Szalay Emil, flinti magyar húsipari gyártulajdonos, aki legnagyobb kincsének apjától örökölt hazaszeretetét tekintette, és 25 000 dollárt ajánlott fel saját vagyonából. Az álom valósággá vált, így a „Justice for Hungary” nevű gép – fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral – 1931. július 15-én felszállhatott az új-fundlandi Harbour Grace („a kegyelem kikötője”) repülőtérről. A kaland, egyben hihetetlenül merész küldetés július 16-án, 30 kilométerrel a cél előtt, üzemanyaghiány miatt Bicske közelében kényszerleszállással ért véget. Bár a kitűzött végcélt nem érték el, az óceánrepülés sikerült.
A két pilóta 26 óra 20 perc alatt tette meg az 5770 kilométeres távot, óránként csaknem 230 kilométeres sebességgel haladva. E teljesítményükkel világrekordot értek el, hasonlóan az Európa felett leszállás nélkül megtett út hosszához. Akkoriban ez annyira felfoghatatlan esemény volt, hogy a gép mellett kocsizó földműves sértésnek vette, mikor feltett kérdésére a rekorderek azt válaszolták: Amerikából jöttek. Azt hitte, tréfát űznek belőle. A két pilótát megérkezésük másnapján hősként ünnepelte a tömeg Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél. A hatás nemzetközi szinten is rendkívüli volt.
Pécsen a régi repülőtérre vezető utat – a Pilóta utcát – a harmincas évek második felében, Endresz György repülőhalála után átkeresztelték, és attól kezdve máig az ő nevét viseli. Az óceánrepülés nagyszerű pilótája sajnos személyesen már nem jutott el a baranyai megyeszékhelyre. 1932. május 21-én Róma-Littorio repülőtere előtt az óceánrepülők világkongresszusára érkezve gépe lezuhant, és navigátorával, Bittay Gyulával – aki korábban 8 hónapot rádiós tisztként Pécsen szolgált – repülőhalált halt.
Emlékét Pécsen a róla elnevezett utca elején és végén elhelyezett emléktáblák örökítik meg, amelyek cseréje reményeink szerint a közeljövőben megtörténik az óceánrepülés helyes dátumának feltüntetésével.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) Történeti Osztálya 2008-ban adott helyet a pécsi repülés történetét bemutató aviatikai kiállításnak. A tárlat anyaga részben a JPM, másrészt a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, továbbá veteránrepülők, ejtőernyősök és egyéb magángyűjtők féltett darabjaiból állt össze. A kiállítás azután „útra kelt”, 2008 decemberétől 2011-ig a Pécs-Pogányi Repülőtéren, majd 2012-ben az Árkád Bevásárlóközpontban lehetett megtekinteni.
