Óvodában szerette meg a zenét és azóta sem mondott le róla. Hoppál Péter Pécs országgyűlési képviselője, kulturális államtitkár is, de talán azt kevesen tudják, hogy egyházzenész és karnagyi múlttal is rendelkezik. A politikus legutóbb a Magyar Állami Operaház kórusát vezényelte.
Neki nem lehet eladni egy olcsó produkciót, és olvas a kotta sorai között – mondják Hoppál Péterről, aki a mai napig rendszeresen zongora mögé ül. Sőt, még az irodájából is kiszűrődik a zeneszó.
– Mikor kezdett a zenével foglalkozni?
– Zeneoviban kezdtem, és hat éves koromtól az érettségéig nem esett ki a hegedű a kezemből. Emellett már a gimnáziumban kacérkodtam a karnagyi pályával, alapítottam egy kis kamarakórust. A zongora, gitár és orgona is átszőtte a mindennapjaimat. A mai napig ez a természetes közegem.
– És a politika? Hogyan fér meg a kettő egymás mellett?
– A nagy váltás tizenöt évnyi karnagyi munka után jött el az életemben. Hatalmas és nehéz döntés volt, amikor felmondtam gimnáziumi igazgatói és két kórus-karnagyi státuszomat, és elindultam a nagypolitika rögös útján. A zenét nem tudom elhagyni, így a politikai munka mellett ritkán, de feltűnök egy-egy koncerten, vagy nemzetközi zenei workshopon.
[su_note note_color=”#3cdfef”]Hoppál Péter vezette a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskart, valamint ő alapította a Pécsi Református Gimnázium kórusát is. [/su_note]
– Ezt nem vették rossz néven a Parlamentben?
– Először meglepte őket, de szerencsére sikerült abba a közegbe is bevinnem a zene szeretetét. Elég hihetetlenül hangzik, de az Emberi Erőforrások Minisztériumában még egy vegyeskart is verbuváltam. Egész pontosan 80-an éneklünk, két éve az Erkel Színházban, tavaly karácsonykor pedig a Művészetek Palotájában vezényeltem őket 1700 fős nagyközönség előtt. A publikum tombolt, a siker pedig a szoprán szólamban éneklő közigazgatási államtitkárnak, valamint a basszus szólamban a referensek, főosztályvezetők között éneklő emberi erőforrások miniszterének is élmény volt.
– Ha jól tudom, az irodája is más, mint a többi kulturális államtitkárnak volt.
– Ez egy érdekes történet. Egyrészt pécsi festők olajfestményeit tettem a falakra. Másrészt a Magyar Állami Operaház egyik zongoráját kaptam kölcsön, hogyha van pár percem, játszhassak rajta. Ez viszont annyira bejön a megbeszélésre érkező politikusoknak, művészeknek, hogy nem ritka, hogy oda is leülünk pár percre. Az egyik legkedvesebb történetem az, mikor Tolcsvay László, a Fonográf együttes legendás tagja érkezett hozzám, meglátta a zongorát és nem bírtuk ki, hogy ne játsszuk el a Nemzeti Dalt. Így négykezesben csendült fel Petőfi költeménye, ami azért meglepte a titkárságot is.
[su_note note_color=”#3cdfef”] – Az államtitkár irodájában játszott már Vásáry Tamás világhírű karmester, zongoraművész is, aki dolgozott együtt Kodály Zoltánnal. [/su_note]
– Az sem ritka, hogy átvág egy szalagot, majd beáll vezényelni az ottani kórusba. Legutóbb a Magyar Állami Operaház kórusát dirigálta, de volt már nemzetközi kórus élén is.
– Egy professzionális kórust vezényelni könnyebb, ők már tudták a darabot. Persze, itt is nagy feladat, hogy összecsiszolódjunk. Az előadás végül olyan jól sikerült, hogy megkérdezték, nem lenne-e kedvem turnézni velük. Erre azért már nemet kellett mondanom, de ezek a visszajelzések a hétköznapi munkámban is nagy lendületet adnak.
– Mi a helyzet akkor, amikor a nézők között foglal helyet? Tud civil lenni?
– Ugyanúgy izgulok és szisszenek fel egy hamis hangnál, mint egy praktizáló zenész. Nem tudok elszakadni a zenétől, ami egyrészt jó is az államtitkári munkámban, talán ezért mondják, hogy kevesen tudnak eladni egy olcsó produkciót nekem jóként.
– Ki a példaképe a zenei pályán?
– Nem könnyű erre válaszolni. Az egyetemen a Kodály Zoltán közvetlen instrukciói alapján tanító Tillai Auréltól leshettem el a karnagyi szakma csínját-bínját, de Lakner Tamástól és a Zeneakadémián Dobszay Lászlótól is tanulhattam . Ők mindannyian a példaképeim. És van még a magyar kórusművészetnek egy álló csillaga, akit nagyra tartok. Ő Szabó Dénes Kossuth-díjas kóruskarnagy, a nemzet művésze, igazi nemzetközi sztár, akin keresztül világszerte elismerik a magyar kultúrát.