Íme 10 tipp arról, hogy ne fulladjon katasztrófába a kisgyerekes bevásárlás. Mert mindenkinek jobb, ha se az anyuka, se a baba nem kap hisztériás rohamot a boltban.
A bevásárlás az életünk része, nem kell, hogy nyűg legyen. Lehet ez egy kellemes és hasznos időtöltés is, amely során számos fontos dolgot megtaníthatunk gyermekünknek a boltban, bevásárlóközpontban. Például az illemet, hogy mit szabad és mit nem, zöldségek- gyümölcsök neveit, alakját, illatát, húsok és más érdekes ételek kinézetét. Íme néhány tipp Kontrohr-Bősze Noémi pécsi tanácsadó szakpszichológustól, hogy kezeljük ezt a kényes kérdést.
Előkészíthetjük a procedúrát a bevásárlással kapcsolatos mesék nézésével, mesekönyvek olvasásával. Vagy csak arról szóló beszélgetéssel, hogy az emberek miért járnak boltba. Nekünk ez természetes, de minél kisebb a gyermek, annál inkább nem érti még, hogyan is zajlik ez a folyamat. Hiszen a gyermeki gondolkodás alapján az ételek a hűtőben és a spájzban teremnek. Tehát az életkorának megfelelő szinten magyarázzuk el, hogy mi történik a boltban, kik dolgoznak ott, miért járnak oda az emberek, hogyan illik viselkedni ott, mit szabad, mit nem, hogyan zajlik a bevásárlás folyamata.
Jó, ha a napirendbe illeszthető a bevásárlás időpontja. A legjobb, ha van egy fix nap a nagybevásárlásra, amit első körben lehetőleg a gyerek nélkül, később esetleg vele ejtünk meg. Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb számára a kiszámítható napirend. Ha ez egy hirtelen jött nagybevásárlás miatt felborul, az kizökkentheti a megszokott ritmusból. Ezt a picik nehezen élik meg, amiből egyenesen következhet a hiszti. A hirtelen szükségessé váló bevásárlást igyekezzünk akkorra szervezni a békesség kedvéért, amikor amúgy is útnak indulnánk. Mondjuk a levegőzés vagy játszótér előtt útba ejtve, vagy valamilyen más – a gyerek számára pozitív – dolgot kilátásba helyezve. A kicsi ilyenkor készül az indulásra, és a játszótér motiváció, amit várhat a kevésbé kellemes tevékenység után.
Beteg, lázas gyerekkel semmiképp ne induljunk útnak, mert garantált a nyűgösség. De egy fárasztó, ingergazdag program után sem érdemes kísérletezni.
Kisebbeknél a bevásárlókosárba ültetés segít, hogy kapcsolatban maradjunk gyermekünkkel a bevásárlás ideje alatt is. Beszélgethetünk közben és ilyen módon elkerülhető, hogy lepakolják a polcokat, hogy futkosni kelljen utánuk a sorok között, vagy éppen folyamatosan fegyelmezni.
A gyermek kezébe adható a bevásárlólista – piciknek inkább rajzolt verzió –, és amíg ül a bevásárlókosárban, kérdezhetjük tőle, hogy mi a következő a listán, amit meg is kell keresnie a papíron és esetleg a polcokon nézelődve is. Ezzel lefoglaljuk a pici kezét és a figyelmét is, ráadásul hasznosnak érzi magát, amiért segít. Látja, ahogy fogy a listán a megvásárolandó élelmiszerek száma, így előre tudható, hogy mikor végzünk, mennyit kell még kibírnia.
A nagyobb, olvasni tudó gyerek esetén őt is bevonva írhatjuk össze a listát. Nézzük meg együtt a hűtőt és kérdezzük meg, hogy szerinte még mire lehet szükség. Főként arra fókuszálva, ami érinti az ő étrendjét, amit különösen szeret és egyébként is szoktunk venni. Így neki is fontos lesz a bevásárlás. Nő a felelősségérzete is ezáltal, és fontosnak érezheti magát, erősíti a kötődést, a családhoz tartozás érzését, látva, hogy számít a véleménye.
A kicsik szeretnek utánozni, és szívesen vállalnak életkoruknak megfelelő feladatokat. Hozhat kis bevásárlókocsit a gyermek is, beleültetheti saját babáját. De lehet saját listája is, ami az étrendjét érintő dolgokat tartalmazza, ezek mehetnek az ő kosarába. Ez ugyanis sikerélményhez juttatja. Emellett lemérheti a gyümölcsöt, zöldséget, ráragaszthatja a bilétát. Pakolhatja a termékeket a kosárba, a pénztárban a szalagra, nagyobbak segíthetnek a fizetésben is.
Játszhatunk például azzal, ki találja meg előbb a zöldség-gyümölcs soron a paradicsomot. Vigyünk minél több humort a programba. Picit lehet akár szlalomozni a bevásárlókosárban ülő gyermekkel. Kisiskolásoknál vihetünk számológépet, sorra összeadhatják a megvásárolt termékek árát a bevásárlás folyamán, majd a pénztárnál meglátjuk, hogy ugyanaz a szám van-e a pénztárgépen, ezzel még tanulnak is.
Ne felejtsük el megdicsérni a gyerekeket és elmesélni apának, nagyszülőnek, ha segítenek és feladatokat vállalnak.
Vannak gyerekek, akik mindig venni akarnak olyan dolgokat is, amit mi nem szeretnénk (nyalánkságok, csecsebecsék). A bevásárlólista ebben is segít, csak azt vesszük meg, ami ott szerepel, és ekkor jó, ha a picit is bevonva készítettük. A konfliktusok elkerülése érdekében be lehet iktatni olyan előre meghatározott „ferde” napokat, amikor veszünk olyat is, amit egyébként nem szoktunk. Ezt megjelöljük a naptárban, így van mit várni, lehet követni, hogy mikor lesz. Mi pedig mindig tudunk erre hivatkozni anélkül, hogy nemet mondanánk. Ezáltal következetesek maradunk, és a gyermek akaratát is figyelembe vesszük.
