Ma már csak kevesen mondhatják el, hogy itt fürödtek, de valamikor szinte minden pécsinek emlékezetes hely volt a Balokány. Strandolások, nagy séták, bulik, koncertek övezték az ott zajló pezsgő életet. Mígnem bezárt évtizedekkel ezelőtt, majd teljesen magáévá tette az anyatermészet. A közelmúltban újra feltámadt a liget egy része, de a fürdő magánkézben van, miután egy nagyobb családi ház áráért a szocialisták eladták. Egy élményfürdővel kiegészített sportközpont töltheti majd ki a Balokányfürdő által hagyott űrt.
A „Balokány” név minden valószínűség szerint egy török szó (balgam/balgan azaz sár, mocsár) elszlávosodott formája (balakan, vagy balokana ahogy a baranyai sokacok használták).
1746-ban Gregorics Márton pécsi kereskedő a használat fejében elvállalja, hogy lecsapolja és rétté alakítja az itteni mocsarat. Az akkori, liget mellett történő agyagkitermelésnek köszönhetően több forrás fakadt a területen, melyek szépen duzzasztották a tó vizét.
Ezután rengetegen megfogalmazták a liget rendbetételének tervét, de végül csak a 19. század első felében kezdte érdemleges munka követni ezeket: kimélyítették a tavat, szigetet alakítottak ki a közepén, kijelöltek mosásra, fürdésre és lóúsztatásra szolgáló helyeket is.
1838-ban egy szűrszabómester, Vitéz Ferencz vette bérbe a tavat, ő volt az első, aki konkrét fürdőt alakított ki úszómesterrel, a tó közepi szigeten pedig egy épületet táncteremmel, biliárdszobával és borkiméréssel. Beindult az élet a Balokányban.
A következő mérföldkő 1858-ban következett be, mikor Pécs egy jeles alakja, az izraelita hitközség egyik legbefolyásosabb tagja, Engel Adolf nagyvállalkozó úszófürdőt és kabinfürdőket alakított itt ki saját pénzén.
„A város általános igénye egy hidegvizű fürdőintézet és úszóiskola létesítésére arra az elhatározásra késztetett a magas hatóságok jóváhagyása esetén, hogy a budai külvárosban fekvő Balukanai tavon ilyen intézetet létesítsek. A korszellemnek megfelelően az úszásoktatásnak is nagy figyelmet szentelnek. 1859-ben megnyílt a ligetben az „Albert Fő-Herczegről nevezett Pécsi Uszoda és Testgyakorló Intézet” – mondta Engel.
Így emlékszik vissza:
„Üzleti tevékenységem (…) nem gátolt meg abban, hogy eközben a köz javára munkálkodjam. Annak felismerése, hogy a fürdők milyen fontosak az ember egészsége szempontjából, indított arra, hogy ezen a rendkívül elhanyagolt területen valami maradandót alkossak… (A nyilvános úszóiskolát) az eliszaposodott Balokányi tóból kellett megépítenem, majd 15 év elteltével térítésmentesen átengednem a város tulajdonába. A feladat rendkívül nehéz volt… Meg akartam tartani ígéretemet, ezért akkori vagyonom nagy részét rászánva elvégeztem az építkezést. – Sokféle megtisztelő elismerésben volt részem, végül Albert Főherceg engedélyezte, hogy az úszóiskola az ő becses nevét viselje.”
A tavakat rendben tartani mindig is nehéz feladat, nem volt ez másképpen abban az időben sem. 1870-ben a Balokány kocsmájának tulaja ezt írta:
[su_quote](a város) szigorúan tiltsa meg a nyersbőrök mosását a tóban és az elhullott állatok bedobását. Beszámolt arról, hogy nyáron, amikor keresethez juthatna, olyan bűz van, hogy minden levegővétel egészségtelen, …és csónakázni sem fognak a tavon, pedig az fő bevételeim közé számít.[/su_quote]
1886-ban a fából készült uszodát lecserélték egy téglából és cementből épült fürdőre. Fejlesztéshullám indult el, parkosították a területet, sétányokat alakítottak ki, fákat-bokrokat telepítettek. Itt nevelkedett és pallérozódott Abay Nemes Oszkár pécsi úszóbajnok és olimpikon.
Azt a fürdőt, amit a mai idősebb pécsi generáció ismert, 1933-ban készítették el, a Népfürdő nevet kapta. A megnyitót egy nagyszabású úszóversennyel kötötték egybe, amin több mint háromszáz versenyző vett részt. Természetesen Abay Nemes Oszkár is közöttük volt.
Ez a létesítmény, később Városi Fürdő néven lett a helyiek kedvenc strandja. A hatvanas-hetvenes években élte fénykorát.
Később, a nyolcvanas évek elején bezárták a strandot, a terület kezdett lepusztulni. A tó vize tönkrement, elalgásodott, a halak elpusztultak, a ligetet belakták a hajléktalanok. 1995-ben leeresztették, kikotorták a tavat. A magára hagyott liget pedig tovább gazosodott.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=9oRp0V1UIYU” width=”720″]
Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretén belül a Balokányt részben megszépítették, civil közösség alakult a terület megóvására. A tavat rendbe tették, szökőkutat helyeztek el, felújították a Pepita épületét, teljesen új külsőt kapott a fás-parkos terület.
A fürdő sorsa egyelőre kétséges, tervek vannak az újrahasznosításra, de még várat magára Engel Adolf hagyatékának újjáélesztése.
Forrás: balokany.hu, Madas József: A pécsi Balokány
Képek forrása: Régi Pécs, Madas József: A pécsi Balokány
