Az óriási hagyományokkal bíró, majdnem két és fél évszázados mecseki bányászatról nehéz bármit is a teljesség igényével írni, hiszen több könyvtárat megtöltene az a sok dokumentáció, visszaemlékezés, ami a helyi szén- és uránérctermeléssel foglalkozik. Ennek ellenére mégis összegyűjtöttük a Pécs körüli ötvenhét aknából a közismertebbeket, hogy felidézzük, mi a történetük, hogyan alakult sorsuk.
A bányászat fénykorában, a 20. század második felében a szénbányászat negyvennégy, az uránbányászat tizenhárom aknát működtetett Pécs környékén.
A mecseki szénről valamikor a tizennyolcadik század legelején tesznek említést a fennmaradt iratok, az igazi bányászat pedig a század végén, 1780 tájában kezdődött.
Pécsbánya területén összesen húsz akna működött, a legelső komoly aknát 1848-ban nyitották meg, ez volt a Flórián-akna a Lámpás-völgy keleti oldalán. Érdekesség, hogy ez az akna a híres pécsi pezsgőgyáros Littke család tulajdonában volt.
Mecsekszabolcson később kezdődött a bányászat, mint Pécsbányán, az 1860-as évektől. A legidősebb akna ott a Ferenc József-akna (vagy Béke-akna), ami 1865-ben nyílt meg.
Somogy területén már 1796-ban megindult a bányászat, de igazán jelentőssé sosem vált. A legkorábban Pécs-Somogyon az igencsak sekély (negyven méter mélységű) Maschienen-akna nyitott meg, 1870-ben. Vasason már annál intenzívebben bányásztak a 18. század közepétől, az első aknát 1860-ban nyitották – ez volt az Alfa, melyet még hét másik követett ezen a településrészen.
A Pécs környéki szénbányászat igazi fellendítője az Első Dunagőzhajózási Társaság volt, amely először 1852-ben vásárolt egy bányát itt, majd ezt követően pár évtized alatt megvette szinte az összeset, így a környék szénterületeinek uralkodójává vált. 1853-ban mélyítették az András-aknát, ami mintegy százötven évig az egyik legjelentősebbnek számított.
Mivel a társaság a bányászat mellett hajóépítéssel, folyami hajózással is foglalkozott, jelentős bevételre tett szert, amiből folyamatosan modernizálták az aknákat, hozták a legújabb technológiákat. Villamosenergiát vezettek a bányákba, amivel eleinte csak világítottak, később már munkagépeket is alkalmaztak.
A társaság egészen az 1946-os államosításáig birtokosa volt a szénterületeknek. 1952-től Pécsi Szénbányák Vállalat néven futott tovább, majd 1972-ben immár Mecseki Szénbányák Vállalatként üzemeltek tovább.
András-akna – Karolina külfejtés
A megboldogult Pécs környéki bányászat talán leglátványosabb mementója az András-akna külfejtése, a Karolina külfejtés. Az 1853-ban nyitott András-aknát 1992-ben tömték be. 1968-ban nyitották meg a külfejtést, ahol mintegy százhúsz hektáron folyt a munka egészen 2004-ig. A bezárása óta sok terv született a rekultivációjára, de eddig még semmi sem valósult meg ezekből.
Petőfi-akna – vasasi külfejtés
A Petőfi-aknához tartozó vasasi külfejtés sorsa már érdekesebb, ugyanis itt 2015 elején újra beindították a munkákat. 2019-ig van rá engedély.
István-akna
A kultikussá vált István-akna sorsa sem egy sikertörténet. Az első épületek 1906-ban, majd a továbbiak mellettük 1925-ben épültek, az építészeti remekműnek számító aknatelep az aknatoronnyal, kompresszorházzal, kapcsolóházzal egészen 1998-ig működött, mikor leállították a termelést. Azóta üresen áll. Pécs egyik legfélelmetesebb, kísérteties épületévé vált az évek során. Először a vagyonkezelő tulajdonában állt, majd több cég is gazdája volt, végül az Első Magyar Beruházási Zrt. megálmodott egy óriási komplexumot a helyére szállodával, idősek otthonával, szabadidőparkkal. A 2008-as gazdasági válság azonban megálljt parancsolt a kezdeményezésnek, így az éppen csak elkezdődött bontási munkálatok leálltak, a terület pedig azóta őrizetlen, rohamosan pusztul.
