Pécs szívében áll az a fodrászüzlet, ahová betérve visszacsöppenhetünk a múltba, a 20. század első felébe. Nem hirdetik fényes LED-lámpák és reklámtáblák, szerényen megbújik a Szabadság út alján. Könnyen el is lehet sétálni mellette. Betérni is leginkább olyanok térnek be, akik már sok-sok éve itt vágatják a hajukat.
A helyiség 1976-ban vált borbélyüzletté, a jelenlegi tulajdonos Dunai Mária már 1988 óta. Elmondása szerint csak annyit változtatnak amennyit muszáj a külső megjelenésen, és ha valamit cserélni kell, azt ugyanolyanra is cserélik.
A hat ott dolgozó egyéni vállalkozó mindegyike ragaszkodik az üzlethez. Személyük nem cserélődött, egy sok évtizedes összeszokott társaságról van szó.
Maróti József a legrégebbi motoros a hat borbély között. Elmesélte, rögtön miután leszerelt, itt kezdett el dolgozni, azaz 1977. október 28-án, pontosan tudja.
Az üzlet 1976-ban nyílott, ezt is pontosan tudja. Mégpedig azért, mert a Vásárcsarnok abban az évben épült, a Zólyom utcában álló fodrászüzletnek pedig mennie kellett. Így nyílott meg a Szabadság úton az új helyiség, ami anno még kisebb volt, mint amilyen ma – pedig ez sem nagy.
Annak ellenére, hogy a kis üzletben mintha megállt volna az idő, Maróti szerint természetes, hogy haladnak a kor divatjával, az uralkodó stílussal – ha nem így volna, nem lenne értelme csinálni az üzletet.
Mára nagy mértékben megcsappant a forgalom – ez nem okoz különösebb meglepetést, a legtöbb szolgáltatónál ez a helyzet. Az embereknek kevés a pénzük. Karácsony előtt viszont nagyüzem volt, folyamatosan érkeztek a férfiak.
– Kilencven százalékban mi is törzsvendégekből élünk. Ebből következik, hogy a klienskörünk is az idősebb generációhoz tartozik. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak idősekkel van tele az üzlet, járnak ide fiatalabbak is – mondja Maróti.
Ottjártunkkor éppen az üzlet hajlott korú borbélyát, Kréling Ferencet vette kezelésbe kolléganője. A város legidősebb fodrásza, aki már túl van a nyolcvanon is, majdnem két évtizede dolgozik a Szabadság úton. Az ő kliensköre annyira fix, hogy még előző munkahelyéről is túlnyomó részük követte ide.
A jelenség kulcsa maga az elv lehet, miszerint nem is akarnak, nem is fognak változtatni semmin – és ettől olyan varázslatos ez az üzletecske. Olyan eszközök akadnak itt még ma is, amiket lassan már múzeumban fognak kiállítani – de a dolgozók szerint nem kellenek újak, hiszen a régiekkel is megoldható minden feladat.
