A 19. század pécsi sportéletének sok érdekes momentumáról és úttörő eseményéről nem sokat tudnak a ma itt élők és itt sportolók, pedig olyan mára a múlt ködébe vesző sporttörténeti újítások történtek ekkor a városban, mint például egy lovarda és lóversenypálya tető alá hozása, vagy éppen egy versenyekre kialakított bringapálya. De nézzük is, mi minden jóval látta el a város a pécsi sportolókat közel két évszázada! A következő gyűjtés Bödő László: Sportlétesítmények Pécsett a 19. században című írása alapján készült.
Kugli-láz Pécsett
Nem gondolnánk, hogy a tekézés népszerű pécsi sport volt, pedig bizony így volt. Az 1870-es évek elején több tekepálya épült a városban. Ezek leginkább magánpályák voltak, de építettek kuglipályát különböző egyletek is, hogy szórakoztassák tagjaikat. Az egyre csak gyarapodó tekepályák hatására jött létre 1874-ben a Pécsi Polgári Teke Egyesület, akik számos versenyt is rendeztek a városban. Céljuk a tekesport megszilárdítása volt, ami nem jött annyira össze, amennyire szerették volna, hiszen az egylet pár év működés után megszűnt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kuglizás is eltűnt Pécsről, sőt.
A tekézők és a tekepályák száma is nőtt, tekeversenyeket pedig magánvállalkozók és olyan egyletek szerveztek, mint a pécsi tekesportért sokat tett pécsbányai Katolikus Legény Egylet. Sajnos ma már nem mondhatjuk, hogy Pécs a teke városa lenne, de az 1870-es években ettől még sorra nyíltak a tekepályák főleg a Szigeti úton, és a Budai külvárosban voltak népszerűek, de egyébként minden kocsmának volt tekepályája, hisz nincs is jobb, mint kapatosan kuglizni egy kimerítőt.
Amikor a jégpálya még máshol volt
1871-ben alakult meg a Pécsi Korcsolyázó Egylet, akik egyből ki is alakítottak egy korcsolyapályát a városban, mégpedig a mai Hullámfürdő közelében, az úgynevezett Vasfürdőnél.
A Korcsolyázó Egylet azon kevés pécsi sportegyesület közé tartozott, aminek a tagjai között lehettek nők is – sőt, még a vezetőségben is akadtak a „gyengébbik nem” tagjai közül. Hogyan készült a jégpálya akkoriban? Egyszerű! Kellett egy keret a pályának, egy palánk, mikor pedig jött a fagy, a tagok felöntötték vízzel a pályát, majd miután a víz megfagyott, egy újabb adag vizet öntöttek a jégre, hogy vastagabb legyen a jégréteg. Ha télen nem volt hideg, nem volt jégkorizás sem.
A jégkorcsolyázás pár év alatt nagy népszerűségre tett szert a városban (az akkori városvezetők és előkelőségek is nagyban csúszkáltak itt), 1875-re kiépítettek egy melegedőt a pálya mellé, amit aztán tovább kellett bővíteni a következő évben. Ez a pálya azonban nem volt az egyesületé, a tulajdonos pedig egyszer csak 1887-ben bemondta az unalmast, költözni kellett.
A pálya a Siklósi országúton (ma Rákóczi út) a vámház mellett éledt újjá, 10 évig itt üzemelt, volt már ekkor jégsimítója is, és egy pihenő-kiszolgáló faháza is. Az Uránvárosban található, a városrész építésével nagyjából egyidős jégpályának tehát volt egy elődje is!
Lovaglás
A magyar lovasnemzet, de Pécs nem éppen lovasváros. Pedig az 1870-es években nagyon előrehaladott állapotban volt a városi lovaglósport. Volt a városban egy lovaglóiskola (1872-ben alapult), ebből kifolyólag pedig nyitott lovaglóterület és lovarda is volt a város szívéhez közel, a szigeti városrészben. Az 1891-ben elkészült zárt lovardában ugratásra alkalmas oszlopokat és rudakat helyeztek el.
Az állandó gyakorlás mellett versenyeket is rendeztek itt, amelyeken a katonatisztek mellett a megyében és a szomszéd megyékben lévő lótenyésztők indultak a legjobb lovaikkal. Kezdetben ezeket a versenyeket rendszertelenül szervezték meg, és csak a városi lóversenypálya megépítésével váltak úgymond menetrendszerűvé. Igen, bizony, volt lóversenypályánk is. Ahogy Bödő László írja: „a vasút mellett épült fel a Tüzér utcától nyugatra lévő területen. Ezt az 1903. április 29-én alakult Pécsi Lóverseny Egylet hozta létre.” A pécsi reptér közelében volt ez a terület, a levegőből jól látható a korabeli képeken.
Kerékpár
A Pécsi Kerékpáros Egylet 1892-ben alakult, és nem más volt az elnöke, mint Zsolnay Vilmos.
Fő profiljuk az alakulásuk után a bringatúrák szervezése volt, de később versenyeket is szerveztek már, amihez jól jött volna egy kerékpár-versenypálya. Ezt 1895-ben tető alá is hozták, a szabályos versenypálya hossza 333,3 méter volt, 500 férőhelyes lelátó állt mellette, alatta pedig öltöző, fürdő, iroda, és biciklitároló is volt, szóval komolyan gondolták.
A pálya burkolata makadám és kátrány volt. A pálya a Mohácsi úton 1896-ban nyitott meg, a pécsi és az országos biciklisport legjobbjai már ekkor itt edzettek. Júniusban tartották itt az első országos versenyt, amivel fel is avatták a pályát. Sajnos volt egy probléma.
A Mohácsi úti pálya nem volt épp közel a városiak számára, a versenyeken ezért alig volt néző, ezért nem meglepő, hogy gyorsan komoly anyagi gondja lett az egyesületnek. Miután pedig bevezették az országban a biciklik utáni adófizetést, az egyesület és a pálya is kimúlt. Pedig olyan nagy bringások hajtottak itt, mint Lauber Dezső!
forrás: pecstortenete.hu, fotók: regipecs.blogsport.hu, pecstortenete.hu
