Egyetlen kutatási témára tette föl az életét, ezért is költözött Pécsre 1970-ben. Nem hiába. Felfedezése korszakalkotó a fájdalomcsillapító gyógyszerek területén, hisz az eddig használt szerek a 19. század óta ugyanazon az elven működtek. Szolcsányi János Széchenyi-díjas farmakológus, professor emeritus neve egybeforrt a kapszaicin-kutatással, melyre a világ gyógyszeripara több mint egymilliárd dollárt áldozott eddig.
Remek matekos volt, ezért tanárai a jövő mérnökét látták benne diákkorában. Otthoni példa nyomán fül-orr-gégész édesapja hivatását is folytathatta volna. Ám Szolcsányi János számára túl ridegnek tűnt, hogy egész életét a számok világának szentelje, és a gyógyításnál is jobban érdekelte a kutató orvosi pálya. Figyelmének középpontjában immár fél évszázada a paprika csípősségéért felelős vegyület, a kapszaicin áll.
– 1962-ben a szegedi egyetem Gyógyszertani Intézetében kezdtem az ezzel kapcsolatos vizsgálódást, Jancsó Miklós vezetése alatt – meséli. – A kapszaicin hatásmechanizmusának feltárása volt a kutatási célom. Amikor az igazgatónk meghalt, s az addigi eredményeket a feleségével összegeztük és publikáltuk, el kellett döntenem: merre tovább? Egy kísérletnek vetettem alá magam. Arra voltam kíváncsi, hogy a kapszaicin valóban csak a fájdalmat blokkolja-e, s a többi érzékelést nem? Az állatkísérleteknél is használatos 1%-os kapszaicin-oldatba dugtam a nyelvem tízszer egy percre, s egész nap ellenőriztük az érzékelésem. Az eredmény meggyőző volt: az erős paprika után a csípős mustárt, tormát kóstolva a csípős ízt nem éreztem, de például a cukor és a só íze, s a mentollal kiváltott hidegérzet változatlanul megmaradt. Az égető fájdalom érzékelésére képes idegvégződéseken kívül tehát a többi idegvégződés változatlanul közvetítette a kémiai ingereket. Lehetséges tehát kapszaicinnel csak a fájdalomérző idegvégződések működését blokkolni. E felismerés egy teljesen új világot nyitott meg, hisz korábban nem létezett efféle hatásmechanizmusú szer.
– Most viszont több is van.
– Forgalomba került bőrtapasz, mely egyórás kezelést követően három hónapra enyhíti az övsömör okozta kínokat, s hatásosnak bizonyul olyan csillapíthatatlan fájdalmak esetén is, ahol a morfium már nem segít. Ízületi bántalmakra és a fejfájás egy súlyos formájára bizonyítottan ható kapszaicin-származék forgalmazását múlt év végén engedélyezte az Egyesült Államok FDA bizottsága. Több nemzetközi gyógyszergyárban már klinikai vizsgálatok folynak olyan szintetikus gyógyszerekkel, melyek tabletta formájában testszerte fejtik ki a fájdalomcsillapító hatást. Saját klinikai vizsgálataink a kapszaicintartalmú tabletta gyomorvédő hatásával folynak, mivel ily módon az aszpirin gyomorkárosító, fekélybetegséget elősegítő hatása kivédhető. Egy ital is szabadalmi védelem alatt áll. Tucatnyi díjat nyert, s amellett, hogy óvja a gyomrot, még a fogyásban is segíthet. Ha lesz. Ugyanis egyelőre nincsen gyártója, forgalmazója a terméknek.
– Sokirányú kutatást indított el a kapszaicin.
– A világ gyógyszeripara öt évvel ezelőttig egymilliárd dollárt költött rá. Több mint tizenegyezer cikk jelent meg róla, legalább ezer szabadalmat jegyeztek be vele kapcsolatban, s egy egészen új fehérjecsoport (ioncsatorna-család) felfedezéséhez is elvezetett. Ma már a világ kutatóinak ezrei írnak folyóirat-közleményeket e témakörben, de sok lényeges irány elindítását és alapötletét magyarnak tekintik.
– Milyen tulajdonságok tesznek sikeressé egy kutatót?
– Elhivatottság, kitartás, kíváncsiság, lényeglátás mindenképpen kell hozzá. 1975-ben fogalmaztam meg azt a feltételezést, hogy az ember fájdalomérzékelő idegvégződéseiben kell, hogy legyen kapszaicinre érzékeny speciális jelfogó fehérje. Ezt kétkedéssel fogadták, mondván, miért lenne a paprikára különlegesen érzékeny fehérje az emberben? Aztán amerikai tudósok tizenöt évvel ezelőtt klónozták, vagyis meghatározták a kapszaicin jelfogó fehérjéjének aminosav-sorrendjét: 838 aminosavból áll, s kiderült, tényleg ott van a fájdalmat jelző érzőidegsejtek sejthártyájában. Így vált a molekula vizsgálhatóvá, így tudtuk meg, hogy miért érezzük csípősnek a paprikát.
– Biztosan megpróbálták külföldre csábítani.
– Amikor egy gyógyszer-világcég kutatóintézetet létesített Londonban a 90-es évek elején, három évig voltam a tanácsadójuk, s többfelé megfordultam vendégprofesszorként, kutatóként, ösztöndíjasként. Itthon, bár meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségek, mégis azt csinálhattam, amit akartam. Így egy kicsit mindig sikerült a külföld előtt járnom. Pécs befogadott, teret adott.
– Reggel nyolckor már egyetemi irodájában ténykedik.
– Van PhD hallgatóm, tudományos közleményeket írok, szakmai bírálatokat végzek, konferenciákon tartok előadást, s a tanítványaimmal, akik a laborban folytatják a kísérleteket, folyamatosan konzultálok.
– Ez lenne a titka annak, hogy 75 évesen is aktív és fitt?
– Ha az embernek célja van, amin jó kedvvel és a siker reményében dolgozik, akkor a lelkesedése is megmarad. Ifjú koromban tájfutó voltam, ma természetjáró vagyok. Bakancsot húzok, és barangolok a Jakab-hegyen, a Mecseken s a Zengőn. No, nem andalogva, hanem pár száz méteres szintkülönbséget is legyőzve.
– Pihenésképpen pedig színházba vagy koncertre jár, és olvas.
– Szeretem a történelmet. Magam is írtam, 1956 kapcsán. Elsőéves medikus voltam Szegeden, ott pattant ki a forradalom szikrája, egy héttel az országos események előtt. Meggyőződésem: a szegedi egyetemisták kezdeményezése kellett a szabadságharc kitöréséhez. Erről szóló cikkem a BBC History hasábjain is megjelent, hazai szakemberek elismerésével kísérten. Jó lenne megérnem, hogy az unokáim is így tanulják.
