Kiázhattak a koporsók a régi budai külvárosi temető mocsaras földjéből. A temető elbontása után pedig megannyi értéktelennek vélt sírkövet a Széchenyi tér 2010 előtti burkolatába és a Dóm térre építettek be. A sírkert helyén ma a Tudásközpont áll.
A Tudásközpont egy temetőn épült
A Pécsi köztemető 1904 óta áll a Siklósi út mellett. Mielőtt megnyitották, a pécsiek jelentős része a budai külvárosi temetőben kísérték utolsó útjukra szeretteiket. De hol volt ez a temető és – ami talán még fontosabb – hova tűnt? Pécsett számos kisebb-nagyobb sírkert épült és szűnt meg az évszázadok alatt, de a legérdekesebb története minden bizonnyal az 1832-ben megnyitott budai külvárosi temetőnek van, mely – nagyon leegyszerűsítve – a Tudásközpont helyén volt. A mai Universitas utca határolta északról, melyet akkoriban egyszerűen csak Temető utcának hívtak. Keletről a Balokány-tó, délről a vasúti sínek és a töltés, nyugatról pedig a Búza tér „alja” határolta.
Trebbin Ágost pécsi helytörténész kutatásai szerint a budai külvárosi temető kifejezetten szép lehetett. A parcellák között vezettek a temető kis útjai, az utak mentén bokrok, juharok, akácok, tuják, szomorúfüzek zöldelltek.
A kápolna, amit Liszt Ferencnek köszönhettek
A temetőnek volt kápolnája is, de nem a kezdetektől. Az pedig, ahogy a kis templom megépült, érdekes történet. Scitovszky János pécsi püspök meghívására érkezett a városba 1846 októberében Liszt Ferenc zeneszerző, aki Pécsett adott koncertet. A koncert utáni díszvacsorán tudta meg a világhírű komponista, hogy a nemrégiben épült budai külvárosi temetőnek nincs kápolnája.
Liszt ezután egy második koncertet is leszervezett a városban (a Fő, azaz a Király utcai Hattyú fogadóban), melynek bevételét a templom megépítésére ajánlotta fel. Ez volt a Feltámadó Krisztus temploma, mely 1848-ra épült meg az alatta húzódó kriptával együtt.
A kiázott koporsók temetője lehetett
A temető szabálya elvileg az volt, hogy az utak mentén sorban, egymás után temetkezhettek a pécsiek, noha a vagyonosabb családok állítólag elég korán elkezdték lefoglalni a jobb, szebb, vagy épp központibb elhelyezkedésű helyeket. Többek között ennek a „temetkezési trendnek” is volt köszönhető, hogy a temető viszonylag gyorsan kinőtte a helyét. Először 1854-ben bővítették a parcellák helyét, majd pedig 1883 után, de a temető pár év alatt még így is betelt, ezért nyugati irányban kellett bővíteni 1889-ben.
Kissé ironikus, hogy utóbbi, utolsó, 1889-es temetőbővítés előtt a város már 10 évvel úgy határozott, hogy a temetőt el kell bontani, helyette pedig egy nagyobb városi temetkezési helyet kell találni. Ez lett a mai Pécsi köztemető, melynek megépítéséig „mindössze” 25 évet kellett várni. A budai külvárosi temető bezárásáról 1903-ban döntöttek, a Siklósi úti új nagy temetőt pedig 1904-ben nyitották meg. Az új köztemetőre azonban nagyobb területe mellett másért is szükség volt. Azért mert – mondjuk ki – a budai külvárosi temető a lehető legrosszabb helyre épült. Pécs egyik legmélyebb fekvésű területe volt akkoriban a Balokány környéke, és lényegében szinte mindig állt benne a víz és gyorsan mocsarassá vált.
Ha igazak a mendemondák és a korabeli leírások, néha akkora volt a talajvíz a temetőben, hogy a pécsiek nagy, nehéz köveket pakoltak a koporsókra temetésekkor, csak hogy azokat ne emelje ki a víz a földsírokból. Ha valaki tehát nem látta el nehezékekkel a koporsókat, a temető képét a földből félig kilógó koporsók csúfították el és tették valószínűleg elég ijesztővé.
Híres pécsiek sírjait költöztették
Az új köztemetőbe 1904-től kezdték átszállítani a sírokat, koporsókat, síremlékeket. De csak azokat, melyekért a gondviselőjük fizetett, illetve azokat, melyek a döntéshozók szerint művészi értéket képviseltek. Olyan neves pécsiek sírjait költöztették át, mint például Mátyás Flórián, Pécs első akadémikusa, a 20 éves korában elhunyt Kóczián Sándor költő („Pécs Petőfije”), Lickl György székesegyházi karnagy- és zeneszerző, Piatsek József építőmester, Inczédy Dénes ciszterci rendi áldozópap, Dischka Győző az Állami Főreáliskola igazgatója, vagy éppen a pezsgőgyáros Littke-család.
A temető és a kápolna vége
Az értéktelennek ítélt sírkövekből pedig az 1930-as években (ez volt a temető bezárásának végső dátuma) térburkoló kövek lettek, a Dóm téren még ma is ezeken járunk, de a régi, 2010 előtti Széchenyi téren is ilyen sírkövek voltak. Ha pedig a Tudásközpont felé vesszük utunkat, jó ha tudjuk, hogy a pécsiek valaha arra a környékre temetni, kegyeletüket leróni jártak.
A Feltámadó Jézus kápolna egészen 1981-ig működött a régi temető hűlt helyén, mígnem lebontották. Helyén egy diákszálló épült.
Forrás: Trebbin Ágost: Azok a régi szép idők és A régi pécs-budai temető emlékezete, Régi Pécs Blog
