Nem is gondolná az ember, milyen csodavilág rejtőzik Pécs keleti részén – a hajdani bányásztelepülésből igazi virágzó kis faluvá avanzsált Somogy fantasztikus értékeket rejt. Nemcsak a közösségi életet irigyelhetné meg bármely pécsi városrész, a természeti környezet is páratlan. Érthető, miért is választják egyre többen lakhelyül.
Név szerint először a 15. század elején tesznek Somogyról említést egy hivatalos iratban. Az évszázadok során lakott település maradt, magyarlakta terület volt mindig, csupán a 19. század utolsó harmadában, a mecseki bányászat kezdetekor telepedtek le itt különféle nemzetiségű bányászok.
Elnevezését minden valószínűség szerint a som gyümölcsről (somfa, sombokor) kapta, amiből bőségesen akad – még ma is – a vidéken.
1847-ben Somogy már saját iskolával büszkélkedhetett, 1898-ban pedig egy újabb nyílott, a bányászatot működtető Dunai Gőzhajózási Társaság finanszírozásában: ez volt a Római Katolikus Uradalmi Népiskola, amit a pécsi székesegyházi uradalom alapított. A plébános volt az igazgatója az egytantermes intézménynek. 1926-ban bővítették és áthelyezték, 1929-től nyaranta gyermek-menedékházként működött. A második világháború után államosították és a másik somogyi iskolával összevonták. Jelenleg a Vasas-Somogy-Hird Óvoda és Általános Iskola része. A helyiek emlékszobát alakítottak ki a nagy múltú intézmény tiszteletére.
1946-ban a kis települést a szomszédos – szintén bányászfalu – Vasashoz, később, 1955-ben Pécshez csatolták. Ekkor átkeresztelték, és a Vasas I. nevet kapta, Vasas pedig nemes egyszerűséggel Vasas II. lett. Végül a helyiek aktív közbenjárására 1986-ban visszakapta régi, évszázados nevét. Jelenleg mintegy kétezren laknak itt, a szomszédos Vasason kétezer-ötszázan körülbelül.
Egy őslakos szemével
Vókó Tamás, általános iskolai tanár, aki korábban a PMFC-ben is focizott, születése óta itt él. Édesapja, Vókó János a helyi kulturális és közösségi élet legendás alakja volt. Közreműködött több helytörténeti kiállítás létrehozásában, egy teljes kötetet írt Somogy történetéről, ő volt az, aki elérte, hogy 1986-ban a városrész visszakapja a háború előtti nevét.
Vókó Tamás elmondta, a két szomszédos település, Vasas és Somogy gyakorlatilag összenőtt, mindössze egy utca – az ötletes nevű Határ utca –, illetve egy tábla jelzi a határvonalat.
– Ahogy a bányák bezártak, a bányászok is elköltöztek a városba. A megüresedett lakótelepek viszont a kilencvenes években megteltek nehezebb sorsúakkal, sok köztük a roma. Ugyanakkor egy másik részén viszont a városból kiköltözött friss nyugdíjasok építkeznek. Mivel nagyon jól megközelíthető Pécsről Somogy – negyedóránként indul ide busz –, ezért egyre több fiatal család is érkezik. Mindent összevetve fiatalodik a település – vélekedik.
– Az évtizedek során szép lassan egy remek kis hely lett Somogy – büszkélkedik. – Ma folyamatosan épülnek ki az utak, van körzeti orvos, helyi posta, két közösségi ház, nemrég felújították az óvodát, és könyvtárpont is van itt. Hirddel és Vasassal közös ingyenes helyi újságot szerkesztünk. Pécs-Somogy elmondhatja magáról, hogy a pécsi városrészek között itt működik a legtöbb civil szervezet – ők folyamatosan pályáznak, fejlesztenek. A közelmúltban egy magánbefektető pedig wakeboard-pályát is kialakított itt lovardával – mondta.
Vókó Tamás szerint egyáltalán nem érezni azt, hogy Pécs városának egyik része lenne, Pécs-Somogy egy önálló kis településként hat az ottaniak szemében.
