Az Artisjus Irodalmi Nagydíját idén Márton László kapta meg, de a további díjazottak közé próza és tanulmány kategóriában egy pécsi, és egy pécsi kötődésű alkotó is bekerült.
Az Artisjus Egyesület már 2006 óta ítéli oda évről évre irodalmi díjait az arra érdemeseknek. Ennek presztízse azért igen magas, mert maguk a pályatársak szavazzák meg nagydíjat, és a négy alkategória (költészet, próza, tanulmány, esszé) győztesét is.
Idén az Artisjus Irodalmi Nagydíját Márton László kapta meg, A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért, valamint teljes írói életművéért. A próza és a tanulmány kategóriát pedig egy pécsi, valamint egy Pécshez sok szállal kötődő alkotó nyerte meg. Kiss Tibor Noé (próza) a Beláthatatlan táj című művéért, míg Szolláth Dávid (tanulmány) Mészöly Miklós monográfiájáért kapta az elismerést. Mutatjuk az indoklásokat is:
Kiss Tibor Noé a Beláthatatlan táj című regényéért kapja az elismerést. A díjazott a Jelenkor és a Színház folyóiratok tördelőszerkesztője, a Jelenkor Online felelős szerkesztője. Szépirodalmi szövegei számos kiadványban és antológiában olvashatók, regényei cseh, finn, osztrák, lengyel és szlovén kiadásban is megjelentek. A díjazott kötet egy tragikus családtörténetet mesél el, amely a kitörés lehetetlenségéről, a családi, emberi kiszolgáltatottságról szól. „Nagy tudása, hogy szinte szépen, finoman képes megmutatni a legkegyetlenebb dolgokat is. Egy szörnyű és mindennapi puzzle-t rakat ki velünk, és miközben folyton a hiányokat érzékeljük, mindvégig nagyon közel vagyunk, mindent szinte centikről nézünk. Kiváló regény, fontos munka, 2021 nagy irodalmi történése” – írja méltatásában Grecsó Krisztián.
Szolláth Dávidot Mészöly Miklós című monográfiájáért díjazzák. A többek között Déry Tibor-díjas irodalomtörténész, kritikus és szerkesztő 2003 óta kutató a BTK Irodalomtudományi Intézetében. Fő területei Mészöly Miklós munkássága és a két világháború közti baloldali irodalom. A most díjazott Mészöly Miklós című tanulmánya a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának gazdag pályáját mutatja be.
„A monográfia kiegyensúlyozottan lelkes szerzője nem válogat az életmű epikai változatai között, hanem követi őket. Nagyon sokféle megközelítésmódot alkalmaz, szövegelemzéstől hatásvizsgálaton át kultusztörténeti leírásig, mindeközben rugalmasan használja az értelmezés szempontjait” – méltatja a díjazott munkáját Bazsányi Sándor.
