Tasnádi Zsófia, sok pécsinek „Buzz”, az Élmény Tár, hátrányos helyzetű gyerekek érdekeit képviselő esélyteremtő közösségi tér vezetője kapta az első Lénárd Kata-díjat a napokban. Habár a város lakóinak, illetve a helyi szociális szférát és civil szektort szemernyit is ismerőknek valószínűleg nem szükséges bemutatni a fiatal romológus-drámapedagógust, azért röviden összeszedem, mit is érdemes tudni.
Bevallom, nem könnyű elfogultság nélkül írnom róla, hiszen személyesen is tapasztaltam kis ideig a végtelen türelmet és a talán túlzás nélkül törhetetlennek nevezhető lelkesedést, ami a munkáját jellemzi. Egyetemi szakmai gyakorlatot töltöttem ugyanis az általa vezetett csapatnál, ez valószínűleg nagyban hozzájárult a szociális témákra való érzékenységemhez. Nem állítom, hogy jól ismerem, de minden tiszteletem az övé és kollégáié. Nos, elég ennyi a kapcsolatunkról, jöjjön a lényeg…
Tasnádi Zsófia négygyermekes családban született Pécsett.
[su_quote]A szüleim eléggé élték ezt a pécsi érzést, amiben én is benne maradtam [/su_quote]
– mondta nevetve.
Mint megtudtam, szülei példáján keresztül már korán megtapasztalta, milyen fontos a társadalmi szerepvállalás, egymás elfogadása, a szolidaritás. Édesapja – Tasnádi Péter, aki korábban városunk polgármestere is volt, míg egy súlyos betegség következtében elhunyt (a szerk.) – rendszeresen látogatta az Ormánság szegény családjait, útjaira pedig többször lánya is elkísérte, így hamar megismerkedett a hátrányos helyzet fogalmával – emlékezett vissza.
Nem véletlen, hogy romológiát és drámapedagógiát végzett a Pécsi Tudományegyetemen, később pedig a mélyszegénységben élő pécsi családok támogatására tette fel az életét.
Megismerkedés a pécsi szegregátumokkal
– A gimnázium után sokáig az Üres Tér nevű színházi társulásnál dolgoztam produkciós munkatársként, főként a szervezés volt a feladatom. 2009 körül aztán a pécsi Hősök terére vetődtünk, egy elhagyatott moziban csináltunk helyi gyerekekkel összművészeti, videós projektet. Engem nagyon megfogott a dolog, ennek kapcsán találkoztam először többek között Lénárd Katával is egyébként, aki a környéken lakóknak korábban is csinált színházi foglalkozást. Szuper volt találkozni olyanokkal, akikkel ki tudtuk cserélni a tapasztalatokat. Ez biztos pont volt abban, hogy a szociális szféra felé fordult a pályám. Nagyon elkezdett érdekelni,
hogy lehet segíteni olyan fiataloknak, akik nem jómódban nőnek fel, nem kapnak annyi lehetőséget, mint amennyit például én kaptam gyerekként
– mondta Tasnádi Zsófia.
Ezután Nyirati Andrással, az Emberség Erejével Alapítvány kuratóriumi elnökével indítottak Gyárvárosban egy gyerekklubot, ahol elsősorban közösségi foglalkozásokat tartottak az erre fogékony fiataloknak, önkéntesek és gyakorlatot teljesítők bevonásával. Kezdetben a ZION (Zenész Ifjúsági OtthoN) adott otthont a kezdeményezésnek, amely aztán Menedék néven futott tovább egy apró helyiségben, szintén a keleti városrészben. 2013-ban végül nagyobb területen, az Álmos utcában indulhatott az Élmény Tár, amit igazi sikertörténetnek lehet nevezni.
Élmény Tár = esélyteremtő gyerekbirodalom Pécs egyik peremkerületén
– Akkor ifjúsági klubból sokkal szervezettebb keretek között működő tanoda lettünk. Most már hivatalosan nem vagyunk az, mert 2019-ben intézményesült ez a rendszer, amiben innentől nem vettünk részt. Mi jó ideje tudatosan nem állami támogatásokból tartjuk fent magunkat, inkább külföldi pályázatokra, magánszemélyek és cégek adományaira fordítjuk az energiát. A tevékenységünk szerteágazó. Célunk már a legkisebbeket megismertetni az olvasás, az írott kultúra alapjaival, hisz sok mélyszegénységben élő családnak nincsenek is otthon könyvei, így oktatási intézménybe kerülve a gyermekek máris hátrányba kerülnek olyan társaikkal szemben, akik esti mesét hallgathattak az ágyban kiskoruktól. Nem csak az iskolai kihívásokra szeretnénk reagálni, az alapkészségek fejlesztését tartjuk igazán a feladatunknak, de a gyerekeknek többnyire szüksége van arra, hogy a házi feladatokban, dolgozatokra és feleletre való felkészülésben, aktuális tananyagban korrepetáljuk őket.
Viszont hangsúlyt fektetünk a későbbi életükben hasznos készségeket adó és élményalapú közösségi programokra,
például táborokra, lovas foglalkozásokra, kirándulásokra, színházra, mozira, számítógépes és főzőszakkörre, sportműhelyre, készségeket fejlesztő játékokra. Próbáljuk tehát pótolni a hiányt, amit a szűkös anyagi forrásaik miatt tapasztalnak. Figyelünk a tehetséggondozásra is, úgy, hogy segítünk megtalálni mindenkinek azt, amiben ügyes. Járnak hozzánk általános iskolások, de felső tagozatosok is, sőt, akadt olyan is, aki idősebbként visszatért hozzánk és tanácsot kért a továbbtanulással vagy a munkaerőpiaci elhelyezkedéssel kapcsolatban – foglalta össze Tasnádi Zsófia. Hozzátette, figyelnek a felmerülő új igényekre: nemsokára például erőszakprevenciós és női érdekérvényesítésről szóló workshop indul.
Az Élmény Tárban egyébként két teljesállású és három részmunkaidőben foglalkoztatott személy dolgozik, akik más-más területekről érkeztek: van közöttük például pedagógus, ifjúságsegítő, de turizmus-vendéglátás szakirányon végzett ember is. Mint megtudtuk, a diploma típusánál itt fontosabbnak tartják, hogy a munkatársak megfeleljenek a csapat által fontosnak tartott szakmai és emberi jellemzőknek, egyetértsen elveikkel. Önkéntesek és gyakorlatot végzők segítik még a munkát, ők szabadidejüket áldozzák a nemes ügyre. Jelenleg 35 gyerek részesül személyes mentorálásban általuk.
Mindemellett belső tréningeket is szerveznek folyamatosan az Élmény Tárban dolgozóknak: nemsokára például traumapedagógia és önismereti munka a segítőszakmában című képzés is indul.
Hogy lehet, hogy sosem adja fel?
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes adatai alapján 2020-ban a hazai lakosság közel 18 százaléka volt szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett. Sajnos Pécsett is számos család él nehéz körülmények között, a szociális szervezeteknél dolgozók naponta találkoznak szívszorító történetekkel. Nem könnyű ezt feldolgozni, sokan el is veszítenék a motivációjukat. Vajon mit gondol erről az Élmény Tár vezetője?
– Természetesen velem is előfordul, hogy elszomorít egy-egy család vagy gyerek története, de ilyenkor általában inkább a tehetetlenség zavar. Sokszor pedig nagyon dühös vagyok, főként felnőttekre: szülőre, pedagógusra, segítőre, aki nehéz helyzetben cserbenhagyja a fiatalt. Viszont nagyrészt azt érzem, hogy hatalmas szükség van a munkánkra és jó lenne még több embernek segíteni, ez motivál. Egyébként a csapatban sokat foglalkozunk egymás lelkével, de szakemberünk is van erre, a szupervíziót lényegesnek tartom. Én abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy
a családom és a barátaim mindig támogatnak szóban és tettekben, soha nem mondják, hogy feleslegesen igyekszem, sőt, gyakran be is kapcsolódnak a munkánkba
– magyarázta Tasnádi Zsófia.
Az a bizonyos díj
A mindig mindenben mellette álló barátoknak és kollégáinak köszönheti azt is, hogy most az első Lénárd Kata-díj büszke birtokosa, ugyanis ők terjesztették elő a címre. Kérdésemre azt is elmondta, eddig még soha nem ismerték el ilyen formában a tevékenységeit, így óriási öröm volt számára már a jelölés is.
[su_quote]Mikor elolvastam a kiírásra beküldött szövegeket, sírtam a meghatottságtól, annyira jól esett [/su_quote]
– emlékezett vissza.
– Azért is szimbolikus ez az egész, mert azt gondolom, a Lénárd Katával való találkozás nagyon meghatározó része volt a pályám elejének. Igazán megtisztelő, hogy sokan úgy gondolták, érdemes vagyok rá, hogy reprezentáljam amit ő képviselt, hisz annyian szerették, támogatták. Azt pedig nem is gondoltam volna, hogy ennyien értékelik, amit csinálok. Lénárd Kata nagyon hatalmas interdiszciplináris tudással rendelkező szakember volt, de szerintem a legfontosabb, hogy tudta, mitől érzi magát jól egy ember és hogyan tudjuk minél inkább szeretni egymást. Mindezt pedig arra fordította, hogy támogatást nyújtson egy csomó csoportnak.
Azt próbálta megtalálni, hogyan lehet jól segíteni
– vélekedett Tasnádi Zsófia.
