Miközben sorra szűnnek meg a boltok a belvárosban, akad néhány olyan példaértékű pécsi üzlet is, melyek már több évtizede üzemelnek többnyire gondtalanul. A kérdés az, hogy mi a titkuk?
Az Árkád megnyitása óta a belvárosi boltok egyértelműen küszködnek az életben maradásért. Új helyek jönnek és mennek, egyre feltűnőbb a sok „kiadó” felirat a város szívében. Miközben pedig egyes üzletek vért izzadva próbálnak meg talpon maradni, jó néhány régi motoros beelőz nekik.
Vegyük például Szentiványi László órásmester boltját a Jókai utcában. Több mint 30 éve nyitott, azóta állja a sarat a mester és felesége. Az 55 éve órákkal foglalkozó Szentiványi szerint pedig egy jó darabig még fogják is. Az órásmester szerint a titok nyitja egyszerű: meg kell becsülni a vendégeket, és nem kell túlárazni a minőségi termékeket.
Vásárlókörük hosszú évek alatt alakult ki – csak itt javíttatják óráikat –, a bolt pedig kis túlzással belőlük él, noha az elmúlt években a minőségi karórák iránti kereslet erősen megcsappant. A mester szerint ennek leginkább az Árkád, és a mobiltelefonok lehetnek az okai. A fiatalokat már nem érdeklik az órák, az órásmesterség pedig még annyira sem – mondja Szentiványi, akinél 20-30 éve még tolongtak a tanoncok. Egyelőre tehát úgy tűnik, nincs utánpótlás, kihalóban van a szakma. A bolt viszont ettől még nem fog becsukni, mindenki megnyugodhat.
Várnagy Attila szűcsmester jókai utcai boltja egy másik kitűnő példa az örök életű pécsi üzletekre, ugyanis több mint 40 éve üzemel gondtalanul. Az öreg szűcs is kiépített egy visszatérő vevőkört, ami elmondása szerint „vegyes, és nem is olyan sűrű, mint amilyen lehetne” de nem kesereg. A „régi pécsiek” ugyanis tudják, hogy itt minőséget találnak, mondja.
A szomorú viszont az, mondja, hogy körülötte „minden kicserélődik”, eltűnnek a régi boltok, a régi ismerősök. Sok olyan Pécsről elköltözött vásárlója van viszont, aki a fővárosból utazik vissza hozzá, ha szőrméről, irháról, vagy bőrről van szó. Amíg pedig Várnagy tudja, csinálja, mivel nagyon szereti a munkáját.
A pálmát azonban mégis a Király utcában található kalapos bolt viszi, ami több mint 85 éve működik, de Fiedler Lászlóné, a bolt alkalmazottja szerint „van az 100 is”. A kalapüzlet a kezdetekkor még kalapkészítő műhelyként és kalapkereskedésként üzemelt, az államosítás után azonban divatáru-bolt lett, de a kalapok maradtak a kiemelt termékeik – noha azokat már csak árulták, és nem készítették. Mindig is szakbolt voltak, és azok is maradnak – az egyedüliek Pécsett.
Jelenleg például rengeteg cseh, olasz, és német fejfedőtől roskadoznak a polcok. Természetesen visszatérő vevők egy ilyen múltú üzletben mindig vannak, az eladó szerint helyzet mégsem olyan rózsás. A probléma az, hogy a Király utcára már nagyon nehéz a nyugdíjasoknak eljutni, még busszal sem jutnak el ide. Épp ezért a törzsvendégek apránként eltünedeznek, „kiöregszenek a sétálásból”.
