Elképesztően izgalmas részei vannak Pécsnek, amelyeket alig ismerünk. Ilyen a város legdélibb része, a kies kis Postavölgy. Sokáig pusztán hétvégi telkek voltak itt, az utóbbi évtizedekben azonban megtelt családi házakkal. És ott a jellegzetes templom is, amit sokan az emlékezetükbe véshetnek, ha megfordulnak arrafelé.
Elsőként egy pécsi postamester telepített itt szőlőt, innen kapta a nevét ez a városrész. Postavölgy nagyon sokáig Nagyárpád része volt, mígnem 1974-ben Pécs belterületévé nyilvánították és engedélyezték a családi házas beépítést is. Először inkább az idősebb pécsiek építkeztek itt, akik aztán maguk mögött hagyták városi lakásaikat a fiatalabb nemzedékeknek. Ezután szőlők, hétvégi gyümölcsösök, kiskertek húzódtak a völgyoldalban – a városból jártak ki hétvégenként pihenni, „üdülni” – , de mára lakóövezet lett.
Egy, a Dunántúli Naplóban 1986-ban megjelent cikk még a terület elmaradottságáról írt, járdák, ivó- és szennyvízrendszer nélküli részről. Akkor egy pici vegyesboltról számolt be, de tervben volt akkor egy ABC építése is. Sőt, egy nyilvános telefont is beszerezhettek. Az akkori írás pozitív hangvételű volt, a közeljövőben tervezett való fejlesztéseket helyezte a központba.
A korábbi falusias jelleg viszont nem veszett a múltba, a településmag megmaradt, akárcsak Nagyárpádban vagy Málomban például.
Postavölgy egyedi látványossága, a Szent László plébániatemplom
A templom elhelyezkedésének érdekes története van. A Balokánynál lévő régi pécsi köztemető megszüntetésekor nem bontotta el az ottani kápolnát az önkormányzat, erre csak később, a ’70-es években került sor. Az akkori városvezetés ugyanakkor engedélyezte az egyháznak, hogy építhet egy új templomot. A püspök tudta, hogy az akkori városépítészeti távlati tervekben szerepelt a postavölgyi oldal beépítése, ezért állíttatta fel a templomot. A rendszerváltás után azonban megtorpantak ezek a városfejlesztési tervek, de a templom felépült Postavölgyben.
Az alapkőletétel 1977-ben, a felszentelés 1981-ben történt. A csigavonalszerű külső, a templom terve Getto József Ybl-díjas építész munkája.
Egy postavölgyi „őslakos” szemével
Pfiszter József 1941-ben született Postavölgyben. Iskolás évei után huszonöt évet töltött Pécs szűk határain belül a feleségével, mielőtt újra kiköltözött édesapja telkére. Azóta ott élnek, a szemük előtt nőtte ki magát a kis szőlőhegy egy nagy településrésszé. Ő mesélt a kis városrész történetéről.
– Édesapám vett telket Postavölgyben, még nagyon rég. Emlékszem, 1951-ben még lejártam a völgybe az ottani egyosztályos elemi iskolába. Abban az évben indítottak ide először buszjáratot. Persze nem sűrűn, naponta egy-két busz ha megfordult. Aztán Kertvárosba sétáltam iskolába, fiatal éveim után pedig huszonöt évet töltöttem Pécsen. Az alatt az idő alatt is rengetegszer jártam ki a szüleimhez, tehát nem szakadtam el Postavölgytől.
A csendes ötvenes évek után a nagy változásokat a hatvanas évek hozták. Az addig mindössze egy telefonnal rendelkező Postavölgy elkezdett egyre több szállal kapcsolódni Pécshez, sűrűsödtek a járatok, sorra vásárolták meg a kis telkeket – meséli.
– A hatvanas évek nagy népességnövekedése miatt gyakorlatilag elfogytak a szabad háztelkek a városban, Uránváros is kezdett egyre gyorsabban kiépülni. Kertváros is terjeszkedni kezdett déli irányban. Akkoriban még csupa szőlősorból állt a mai Málom területe, és Postavölgyben is kevesen laktak – mondta. – A pécsi házaspárok közül rengetegen érkeztek akkor ide kis hétvégi területet kialakítani. Először csak zöldséget és gyümölcsöt, szőlőt kezdtek el termeszteni, később sokan építkeztek is.
Ekkor kezdett el beépülni Postavölgy is. Pfiszter József szerint nincs olyan sok fiatal itt, hogy külön kis közösségek alakuljanak ki ezen a kis helyen, aki szórakozni szeretne, az bemegy a városba. Kisbolton kívül sincs semmi, hiszen aki aktív, és a városban dolgozik, beszerzi a mindennapi betevőket.
– Mára nagyon benépesült ez a vidék, körülbelül kétezer ember lakhat itt. Pontosan meg tudom nevezni azt a pár családot, akik hozzánk hasonlóan már évtizedek óta itt élnek. Mi, öregek, úgy érezzük, bármennyire is sokan lettünk, Postavölgy még mindig egy kis szőlőhegy a város szélén.
