A Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti és Neurológiai Klinikájának kutatói a világon az elsők között kezdték alkalmazni epilepszia kezelésére az úgynevezett mély agyi stimulációs kezelést, ami – nagyon leegyszerűsítve – egy agyi pacemaker. De hogyan működik ez a lenyűgöző műszer, és milyen eredményeket értek eddig el vele a pécsi orvosok?
Ma Magyarországon körülbelül 60-70 ezer embert érint valamilyen szinten az epilepszia. A betegség kezelésére három lehetséges módszer létezik. Dr. Janszky József, az Idegsebészeti és Neurológiai Klinikai Központ epileptológusa lapunknak elmondta, hogy a betegek közel kétharmada – azaz 40 ezer beteg – gyógyszeres kezeléssel már rohammentessé tehető. Vannak azonban olyan betegek – közel 20 ezren –, akiknek nem használnak a gyógyszerek, rohamaik pedig akár életveszélyessé is sűrűsödhetnek.
Ekkor jön szóba a műtéti beavatkozás, amelynek során meg kell határozni az epilepsziáért felelős góc agyi elhelyezkedését. Ha az olyan helyen van, amit a sebészek fel tudnak tárni, akkor a góc kiműtésével a betegek akár rohammentessé is válhatnak. Janszky azonban hozzátette, hogy az esetek nagy részében a gócot nem tudják biztosan meghatározni.
Annak a pár ezer beteg számára, akik sem gyógyszerrel, sem pedig műtéttel nem gyógyíthatóak, az egyedüli segítséget az úgynevezett mély agyi stimuláció jelentheti. Ennek a 2011-ben köztudatba került forradalmi módszernek köszönhetően csökkennek és gyengülnek a betegek rohamai, így pedig életminőségük is jelentősen javul. De mégis, hogyan működik ez a műszer?
Az eljárás alapelve – amelyet a Parkinson-kór kezelésére már régóta használnak –, hogy az agyba beültetett precíz pacemaker az agy központi ingerület-átvitelért felelős részét, a talamuszt stimulálja, amely az epilepsziás rohamokért felelős, mondta a módszer első hazai beavatkozását elvégző Janszky.
A beültetés előtt meghatározzák a stimulálandó agyterületet, ahová aztán elektródákat helyeznek be, ezeket pedig csatlakoztatják a pacemakerhez, amelyet a beteg mellkasába, a bőr alá ültetnek be. Az eszköz – folytatta Janszky – a rohamokért felelős ingerületeket továbbító idegsejtek kommunikációját változtatja és zavarja meg, így pedig az idegsejtek nem kerülnek serkentett állapotba, nem jön létre a roham.
Janszky kiemelte, hogy a kezelésnek köszönhetően a betegek húsz százaléka rohammentessé vált, sokan pedig a rohamok gyengüléséről számoltak be. A görcsrohamok megszüntetése vagy csökkentése mellett azonban fontos, hogy ezáltal javult a betegek életminősége is. Nem kell félniük például utcai, napközbeni rohamoktól és könnyebben tudnak dolgozni is.
