Polyák Gábor a PTE Állam- és Jogtudományi Karának docense, emellett országosan ismert médiajogász-szakember, a Mérték Médiaelemző nevű civil szervezet vezetője. Interjúnkban a magyar médiaviszonyokról, a közszolgálatiságról és a politikai pártok sajtómegjelenéséről faggattuk. Lesújtó véleménnyel van a jelenlegi állapotokról.
– A napokban azt osztotta meg Facebookon, hogy ha Ön lenne kormányon, akkor az internetes és rádiós médiumok helyett a nagy tömegeket elérő kereskedelmi és közszolgálati csatornákra koncentrálna, ezeket próbálná magához édesgetni.
– Ez a mondat ironikus volt, a jelenlegi kormányzat médiapolitikájának kritikus összefoglalása. Demokráciában szabad, a közügyekre érzékeny médiával kellene választást nyerni. Sajnos ezt sem a Fidesz, sem az ellenzékiek nem így gondolják. Az internet és a közösségi oldalak viszont sokkal ellenállóbbak a politikai nyomással szemben. A felmérések azonban azt mutatják, hogy ezek inkább a fiatalokat érik el. A közönség közel 60%-a csak a kereskedelmi televíziókból, esetleg a megyei lapokból jut hírekhez. A közszolgálati média jelentősége hírforrásként is folyamatosan csökken, de a lakosok közel 40 százaléka mégis belenéz a híradójukba. E csatornák bedarálásával, megszelídítésével, felvásárlásával tehát könnyebb választást nyerni, mint az interneten. A Fidesz pontosan ezt tette az elmúlt években.
– Köztudott a közszolgálati médiáról, hogy mindig az éppen aktuális kormányhoz lojális. Ön szerint van még befolyásoló ereje a közmédiumoknak?
– A magyar közmédia folyamatosan azon dolgozik, hogy minden maradék hitelességét felélje. Nehezen találnánk a rendszerváltás óta olyan időszakot, amikor a közszolgálatiság jól működött, valódi társadalmi szerepet töltött be. Ezzel együtt a 2010-ben és 2011-ben átalakított közszolgálati intézményrendszer a mélypont. Durva szakmai normaszegések, minden korábbinál egyoldalúbb kormánypropaganda, mindehhez jóval több átláthatatlanul elköltött közpénz és csökkenő nézettség.
– Utolérhetjük valaha a BBC színvonalát?
– Egészen más úton járunk: máshonnan indultunk, mások a gazdasági, politikai, kulturális feltételek. Nálunk soha nem lesz BBC, mert egyszerűen működésképtelenek a nyugat-európai modellek. Én beérném azzal is, ha érdemes lenne nézni a köztévét.
– Valóban jobboldali túlsúly van a médiában?
– A saját médiafogyasztási szokásaim mellett elég jó esélyem van elkerülni a kormánypropagandát. Ez azért van, mert jellemezően nem a nagy csatornákról tájékozódom. Kutatóként azonban azt látom, hogy a nagy, politikailag kevésbé tudatos tömegeket elérő médiumok kormányzati befolyásolása erőteljes. Ennek példája a Fidesz-közeli tulajdonban lévő Class FM monopolhelyzete az országos piacon, a Metropol Fidesz-közeli tulajdonoshoz kerülése, az RTL Klub, majd a TV2 felvásárlásának kísérlete Fidesz-közeli vállalkozások által. Ehhez a jelenséghez tartozik az állami reklámköltések minden korábbinál egyirányúbb csoportosítása. Ezek nem vélekedések, hanem igazolt tények. Eközben a kritikus hangoknak helyet adó médiumok helyzete folyamatosan romlik.
– Az MTVA és a HírTV „áll szemben” az ATV, TV2, RTL hármassal és azok kistestvéreivel?
– Badarság. A TV2 elnöki tanácsadója a Hír TV-ből érkezett, ez látszik a tájékoztató műsoraiban is. Az RTL Klub híradói az elmúlt időszakban egyértelműen változtak, közügyekről látunk valódi híreket. Az ATV és a Hír TV azt teszi, ami a dolga: elsősorban az adott politikai oldal közönségét szolgálja ki, és ezzel nincs is semmi baj. Az MTVA, ami egyébként maga nem is műsorszolgáltató, nyilván nem állhatna egyik oldalon sem normális helyzetben, mert a 70 milliárdos költségvetéséhez minden választó hozzájárul, függetlenül attól, hogy kire szavaz.
– A napilapok és hetilapok terén egyértelműen rosszabbul áll a jobboldal?
– Nem. A Metropol, mint ingyenes lap, Fidesz-közeli vállalkozás kezében van. A másik nagy ingyenes lap, a Helyi Téma, szintén jobboldali. A Magyar Nemzet és a Heti Válasz az állami reklámköltések kiemelt haszonélvezője. A Magyar Hírlap egy jobboldali milliárdos játékszere. A Blikknek, a legnagyobb hazai napilapnak pedig Rogán Antal szobrot emeltetett. Eközben a Népszabadság sorsa teljesen bizonytalan, a Népszava nagyjából tetszhalott. A HVG-t én nem sorolnám egy politikai oldalhoz sem, a Magyar Narancs és az ÉS igen kis elérésű réteglapok.
– Mindkét oldal pártjairól elhangzott már az a vélemény, miszerint fogalmuk sincs a média működéséről.
– A Fidesz médiapolitikája éppen azt mutatja, hogy elég jól értik a média működését. Az MSZP nyilván azt hitte, hogy ezzel nem kell törődnie, mert a pozíciói biztosak. Súlyosan tévedtek. De attól tartok, hogy ha alkalmuk adódik rá, ők is megpróbálják tudatosabban kiépíteni a médiabirodalmukat. Hangsúlyoznám, bármelyik párt is épít médiabirodalmat, abból csak torz nyilvánosság születhet.
– Az emberek már alig bíznak a politikusokban és a politikában. Ön szerint ez a médiára is igaz?
– Inkább az az érdekes, hogy mennyire magas az ingerküszöb. A visszaélésekről szóló hírek alig váltanak ki hatást, ami persze nem a média rossz működését igazolja, hanem egy általános társadalmi válságtünet jele. De ha a közönség igényes, az lesz a média is, és ennek hatására magasabbak lesznek a közönség elvárásai is.
– Ha tippet kellene adnia a kormánynak és az ellenzéknek, akkor mi lenne a legfontosabb tanácsa média szempontból?
– Dolgozzanak keményen azon, hogy a média egyetlen dolgot akarjon: tisztességesen és autonóm módon végezni a dolgát.
