Csődközeli állapotban, teljesen lerabolva, meggyötört pécsieket maguk mögött hagyva vonultak ki a városból a szerb megszállók 96 éve, 1921. augusztus 21-én, 33 hónapnyi elnyomás után.
Közel száz éve Pécs és Baranya 33 hónapnyi szerb megszállás után 1921-ben felszabadult az elnyomás alól. A Pécsre ekkor bevonuló csendőrszázad léptei nyomán vált a baranyai megyeszékhely újra magyar várossá.
A szerb csapatok 1918. november 13-án aláírt katonai konvenció alapján szállták meg Pécset és Baranya nagyobb részét. A megállapodás szerint az elfoglalt területen megmaradhatott a már működő magyar közigazgatás, melyet elméletben, a megszállóknak is tiszteletben kellett volna tartaniuk, akiknek a tisztsége egyébként papíron csak a rendfenntartásra korlátozódott.
A szerbek azonban kevesebb mint egy év elteltével apránként elkezdték megszervezni a saját polgári közigazgatásukat a baranyai régióban is. Szisztematikusan eltávolították a magyar köztisztviselőket, azzal az indokkal, hogy azok nem esküdtek hűséget a délszláv államnak. Ez volt a fő kiváltó oka az 1919 februárjában szervezett 17 napos sztrájknak.
A Trianont követő politikai egyeztetések alapján a térséget megszálló szerb (valamint szlovén és horvát) katonáknak 1921 augusztusának végéig kellett elhagyniuk a baranyai területet, amit nyilván nem szívesen tettek meg. Mivel ekkoriban Pécsett jelentős mennyiségű bolsevik bevándorló élt, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság velük próbált meg szövetkezni azért, hogy ne kelljen kivonulniuk Pécsről és Baranyából.
Baranya kiürítésének tervét a nagyhatalmak budapesti képviselői már 1921. július 2-án elkészítették, annak végrehajtása pedig az úgynevezett „Baranya Misszió” feladata volt. A műveletet kissé elodázta azonban, hogy időközben egy Pécsett szervezett gyűlésen Dobrovits Péter szerb-német származású festő vezetésével kikiáltották a Baranya–Bajai Szerb–Magyar Köztársaságot, amit egy olyan becsületes demokráciaként képzeltek el, amit a szerbektől akár fegyverrel is meg kell védeni. Ezzel egy időben a szerb katonai vezetés is ellenállást tervezett a kiürítést vezetők ellen, melyből nem lett végül semmi.
A városvezetést 1921. augusztus 20-án, a megyei közigazgatást augusztus 21-én adták át hivatalosan a magyar kormánybiztosoknak. A pécsi bányáknál 21-én jelentek meg a magyar csendőrök, a Nemzeti Hadsereg csapatai pedig 22-én Árpádtetőn keresztül vonultak be Pécsre, mialatt a szerbek 33 hónapnyi megszállás után végre kivonultak a városból, majd a megyéből.
Az 1918 és 1921 közötti szerb uralom Pécs és a környező vidék számára óriási gazdasági csapást jelentett. Egy Nendtvich Andor, Pécs polgármestere által készített jelentés szerint a kár, amit ezalatt az idő alatt a szerbek a városnak okoztak, hozzávetőlegesen 60 millió korona volt, ami nagyjából 210 milliárd forintnak felel meg.
A szerbek ugyanis kivonulás címszó alatt lényegében rommá lopták Pécset. Komplett vállalatokat és cégeket szereltek le és szét, például a pécsi dohánygyár teljes gépparkját, eszközeit, és értékesebb elemeit is magukkal vitték búcsúzóul.
Kipakolták a Hamerli gépgyár, a pécsi sörgyár pénztárait is, valamint a pécsi termékeket is lenyúlták. Zsolnay-porcelánnal, pécsi dohánnyal és sörrel, pécsi bőrtermékekkel pakolták tele vonataikat. Pusztításuk nyomában nemcsak a nagyvállalatok, hanem a kicsi, pár emberes vállalkozások is sorra húzták le a redőnyt. A csődközeli állapotban hagyott városban az Osztrák-Magyar Bank felszámolta pécsi fiókját, a Pécsi Takarékpénztár a számítások szerint 740 ezer korona veszteséget szenvedett.
Nyilvánvalóan nem csak anyagi károk érték a pécsieket a szerb megszállás alatt. A pécsiek semmit nem tehettek a szerb elnyomás ellen, nem volt beleszólásuk az őket ért bántalmazások, megaláztatások sorába, épp ezért a város kiürítése és felszabadulása után még hosszú évekig érezték a közel 3 évnyi szenvedés súlyát.
Forrás: Pécs Lexikon, Rubicon, cabe.blog.hu, történelemportál.hu
