Szabó Iván neve Pécsett a vízmű székházfoglalása után vált ismertté. Majd pedig a harmincas fiatalembert bízta meg az önkormányzat azzal, hogy a várost képviselje a milliárdok sorsáról döntő bírósági ügyben. A szakember egy filmsorozat miatt lett ügyvéd.
– Miért lett ügyvéd?
– Nyolcéves korom óta szerettem volna az lenni. Egy szabolcsi kis faluban születtem, ahol a helyi legények földeken dolgoztak, de az én édesapám orvos volt, édesanyám kereskedő, így én sokszor inkább otthon olvastam. Kilógtam a sorból. A parasztfiúk erősebbek voltak nálam, sokszor meg is vertek. (Ezt nevetve meséli, nem tudjuk, tényleg így történt-e, vagy csak túloz – a szerk.) Akkoriban adták a tévében a Petrocelli sorozatot, amely egy amerikai ügyvédről szólt. A filmben azt láttam, hogy bár a pasas nem verekedett, nem lövöldözött, mégis ő volt a főnök. Ez akkor nagyon tetszett.
– A büntetőügyek nem érdekelték?
– A bűnözőkkel soha nem tudtam közösséget vállalni. Mindig is komolyan gondoltam azt, hogy az igazságért kell küzdeni. Ez nem minden esetben van így a büntetőügyeknél. Később pedig szakosodtam, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen egy viszonylag nagyobb irodám van. Háttérben dolgozó szakembernek tartom magam, nem pedig egy klasszikus ügyvédnek. Úgy gondolom, hogy vissza kellene térni oda, hogy az igazságért harcoljunk. A Pécsi Vízmű ügyében is azt éreztem: nem igazságos az, hogy miközben a nyugdíjas néni összespórolja a pénzt a számláira, ezt arra használják, hogy gyanús körülmények között különböző célokra fordítsa a nemzetközi vállalat.
– Miként került kapcsolatba a vizes szakmával?
– 1994-ben végeztem el a miskolci egyetemet, a szakdolgozatomat az önkormányzati törvényből írtam. Nagyon jól sikerült az államvizsgám, olyannyira, hogy Holló István, az alkotmánybíróság akkori titkára meghívott hozzájuk dolgozni. Egy évet voltam ott, de ez nekem túlságosan bürokratikus volt, jobban szeretek közvetlenül emberekkel foglalkozni, ténylegesen akciózni. Így ekkoriban kezdtem el tanácsadóként dolgozni különböző vízműveknél. Innen a kapocs.
– Úgy tudom, hogy vízmű privatizációkban is részt vett.
– Igen. A Fővárosi Vízművek privatizációjával is foglalkoztam, akkor még a magáncég megbízásából dolgoztam. Megtanultam a multinacionális cégek gondolkodásmódját, belülről láttam a működését, de szakítottam vele. Láttam ugyanis, hogy ez semmi másról nem szól, csak a pénzcsinálásról. Az önkormányzati oldalon pedig mindig alulfizetett szakemberek álltak szembe a rafinált tőkésekkel.
– Hogyan jött Pécs?
– A 2006-os választások után több település felkérésére önkormányzati tanácsadóként foglalkoztam a helyi vízművek ügyeivel, több városban átvilágítást hajtottam végre a szolgáltatónál. Előadásokat is tartottam a lakitelki népfőiskolán, ott találkoztam 2008-ban Páva Zsolttal. Akkor volt terítéken a Pécsi Vízmű részvényeinek eladása a Keleti Kft.-nek, végül Tóth Bertalan akkori alpolgármester kért fel arra, hogy világítsuk át a vízművet.
– Ügyvédből lett törvényalkotó.
– 2008-ban Fónagy János tanácsadójaként dolgoztam, akkoriban a regionális vízműveket akarták eladni, de az én segítségemmel sikerült megfúrni az akkori kormány terveit. Azt követően rengeteg, a víziközmű üzemeltetésben járatos szakemberrel találkoztam, ők mindig arra panaszkodtak, hogy e területnek nincs megfelelő szabályozása. Gondoltam, megcsinálom. 2009-ben alapítottam egy szakemberekből, jogászokból álló munkacsoportot, és elkezdtünk dolgozni a törvény tervezetén. Ezt Bánki Erik Baranya megyei fideszes képviselő önálló indítványként terjesztette a Parlament elé, amelyet 2010-ben el is fogadtak.
– Tenne valamit másképpen a pécsi vízmű-ügyben?
– Semmit. Minden reggel elfoglalnám a székházat, bármilyen kormány is legyen ebben az országban. Tiszta szívvel tettem 2009-ben.
– A törvényalkotás és a Pécsi Vízmű-per után van még ön előtt kihívás?
– A törvény alkalmazása még rengeteg feladatot ad, a végrehajtási rendelet is hamarosan megjelenik, ami miatt lesz még munkám. A törvény célja egyébként az, hogy a rengeteg kis vízmű helyett regionális üzemek legyenek, és nonprofit módon működjenek. Például mostanában megyek Azerbajdzsánba, ahol a miniszterekkel tárgyalunk a hazai víziközmű törvényről. Ott felismerték, hogy a víz lesz a legfontosabb a 21. században.
– A pécsi Gyermekklinikának immár harmadjára adományozott nagyobb összeget. Miért?
– Még fogok is. Három fiam van, a legnagyobbat Pécsett műtötték meg, miután Budapesten nem tudták a betegségét kezelni. A pesti orvosok tanácsolták nekünk a pécsi klinikát, s itt elsőre sikerült az operáció. Az adománynak nagyon örültek az orvosok. Egyébként egy Szolnok melletti falu óvodájának is rendszeresen segítek. Ott van, aki még nem járt a község határain túl, a gyerekeknek nem volt fogkeféjük, fogkrémjük, de az óvodának színes ceruzákra sem volt pénze. A gyerekeim játékai közül is vittem nekik. De kaptak ajándékba belépőt a szegedi vadasparkba, bábszínházba is. Nagyon jó érzés.
[frame]
Fordulat lehet a perben?
Ha még nem olvasta volna, hogy újabb információk birtokába jutottunk a Pécs és a SUEZ között lévő perrel kapcsolatban, akkor itt megteheti. Lehet, hogy nem is lesz tárgyalás?
[/frame]
