Sokat kritizálták, viszont sokan szerették is. Zörgött a pécsi utakon, remegtek a házfalak, mikor elhaladt. A pécsi villamos idén lenne száz esztendős.
Trebbin Ágost, helytörténeti kutató igyekezett minél több teljes, hiteles irodalmi értékű forrásmunkát elolvasni és publikálni annak érdekében, hogy objektív képet tudjon alkotni a pécsi villamosról.
Mint mondja, jeles ünnepnap számára az idei október 20-a, hiszen éppen száz esztendővel ezelőtt indult el a pécsi villamos, amely sárga-kék színekben pompázott.
– A villamos kapcsán nagymamám jut eszembe, akinek egyik kedvenc allűrje volt, hogy megállt a Király utca közepén, a legnagyobb forgalomban és ott kezdett trécselni barátnőivel. A közeledő villamos csilingelésére jóságos mosollyal az arcán, barátságosan integetett vissza – vélekedett Trebbin Ágost.
A Pécsi Napló 1913. október 19-i számában arról írt, hogyan fogadta „az utca embere” a tovadöcögő pécsi villamost.
„Ma nagy hetivásáros napunk volt. Száz, meg száz falusi kocsi és sok ezer ember lepte el főforgalmú utcáinkat. Valóságos emberáradat hömpölygött a városon végig s ebben a tömegben végezték próbajárataikat a villamos kocsik. Az első tapasztalat, amelyet nyertünk, hogy a villamos kocsi vezetők a lehető legnagyobb óvatossággal vezetik a kocsikat s egyedül nekik köszönhető, hogy eddig szerencsétlenség nem történt.
A közönség nem képes elég óvatos lenni. Megáll a sínek között beszélgetni, elbámészkodik, s mindenre inkább gondol, mint a saját testi épségének elővigyázatos biztosítására. Nálunk a járdán való csoportosulás, álldogálás, trécselés, bámészkodás hagyományos szokás.
A hatóságnak sürgősen kell intézkednie, hogy ezt a rendellenes állapotot megszüntesse, mert ezt közlekedési közbiztonságból tovább tűrni nem szabad. A város központja, főforgalmú terei, utcái túl népesek, az utcák keskenyek, girbegörbék. A szeneskocsi a Sipőc-féle ház előtt szembekerült a villamoskocsival, s ahelyett, hogy kitért volna, a villamoskocsi vezetőre ripakodott, hogy vonuljon vissza” – írta az újság száz éve.
Trebbin Ágost szerint gazdagabb pécsiek nem nagyon használták a pécsi villamost, ők továbbra is saját fogataikon közlekedtek, vagy konflist vettek igénybe.
– Ha már itt tartunk, voltak pécsiek, akik kimondottan ellenséges érzülettel fogadták a villamost – magyarázza Trebbin Ágost. – Ők voltak a bérkocsisok, akik féltették a konkurenciától a kenyerüket.
A Pécsi Napló így írt 1913-ban erről: „Most városunkban mintegy 100 bérkocsi áll a közönség rendelkezésére és bár nem panaszkodhatnak fiákereseink, hogy nagy a konkurencia, megélnek azok szépen és meg fognak élni a jövőben is a villamos vasút dacára, melynek létesítését a bérkocsisok nem szívesen látták, de az ellen nem is agitáltak, amint hiába tettek volna a pécsi fuvarosok bármit is a vasút ellen, az mégis kiépült volna!”
Trebbin Ágost egyébként amondó, hogy szüksége lenne-e a mai Pécsnek is korszerű, megbízható villamosra. – Hogy mibe kerülne ez? Sokba. Nagyon sokba… – tette hozzá.
