Pécs nyugati részének egyik legmenőbb része Patacs. És ez hosszú évszázadok óta így van! Már a középkori remeték is kedvelték ezt a helyet, akárcsak a rendszerváltás után kiépült Újpatacs ideköltözött családjai. Bemutatjuk ezt a nyugodt, nagy hagyományokkal rendelkező városrészt!
Honnan a név?
Patacs neve nagy valószínűséggel a rajta keresztülfolyó patak szó ferdítésével jött létre. De sokan úgy vélik, hogy a Zala megyei idetelepült Pat család nevéből keletkezett valamilyen módon, magyar névadással a Patacs településnév.
A dicső múlt
A kis település már az Árpád-korban is létezett. Első konkrét említése 1225-ből való, mikor Bertalan pécsi püspök monostort építtetett Szent Jakab tiszteletére a környéken élő remeték számára. Az itt megtelepedő remeték később Boldog Özséb közösségéhez csatlakoztak, akik egy kis pilisi kolostorban éltek. A később az Özséb által alapított pálos rend fontos magvának számítottak a patacsi szerzetesek.
Azután 1332-ből is felbukkan Patacs neve egy szőlősbirtok eladása kapcsán, ahol az elsők között esik szó a jelentős mecseki borkultúráról.
A török uralom alatt sem néptelenedett el a település, a 19. századig szinte csak magyarok laktak Patacson, később kezdett több idegen ajkú is betelepülni.
1864-ben húzták fel a patacsi katolikus Szent Márton-templomot, méghozzá a hajdani Jakab-hegyi kolostor romjának köveiből. Az egyhajós templomot 1902-ben átépítették. Oltárképe a templom névadóját ábrázolja megdicsőülése közben és persze felbukkan mellette egy – Mártontól elválaszthatatlan attribútum – liba is.
A nagy változás 1930-ban történt, mikor Patacsot egybeolvasztották Magyarüröggel, Mecsekszentkúttal és Rácvárossal – belőlük lett Mecsekalja. 1954-ben pedig az egész Mecsekalját – köztük Patacsot is – Pécshez csatolták. Azóta Pécs része a nagy múlttal rendelkező településrész. Az 1980-as években folyamatosan épülő sorházak következményeként létrejött Újpatacs, a régi falutól délnyugatra. Az 1990-es évek elejétől kezdve robbanásszerűen megindult a családi házas építkezés Patacson és a tőle nyugatabbra fekvő területeken.
A határában elsőrangú szőlőtermő területek fekszenek.
Egy „őslakos” szemével
Csehily József, a Pécsi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnöke már harminc éve él Patacson, akkor jött Magyarországra és költözött ide feleségéhez.
– Nagyon szeretek itt élni, nem is költöztem volna máshová. Amikor idejöttem, Patacs még szinte teljesen beépítetlen volt. Kukoricások, lucernaföldek, mezők és persze szőlősbirtokok borították a területet. Mára teljesen kiépült ez a vidék, az ezredforduló környékén megépültek a bevásárlóközpontok a 6-os főút mentén. De a régi falu környékén még mindig varázslatos erdei hangulat uralkodik fás-bokros ligetekkel.
Csehily elmondta, Újpatacs kiépülésével a sok szőlősgazdát felváltotta az odatelepülő rengeteg család, ma már rengetegen élnek Pécsnek ezen a részén.
– A közlekedés régebben elég kényelmetlen volt, egészen a főútig kellett lesétálni, hogy buszra szállhassunk, majd az uránvárosi végállomáson átszállni egy másik járatra. Most, az új fonódó hálózattal sok járat jön be Patacsra, ráadásul átszállások nélkül juthatunk el a város nagyobb csomópontjaihoz.
– Patacson a közösségi élet mindig erős volt. Nyugdíjas zenetanárként egy gitáregyüttest vezetek, gyakran fellépünk a helyi kultúrházban. Erre ráférne egy felújítás vagy újjáépítés, anno egy régi pajtából lett kialakítva.
Elmondta, nagyon régi kis településről van szó – sokan nem ismerik a Szent Márton-templom történetét és arról is kevesen tudnak, hogy egy nagyon öreg orgona is található benne.
Patacs szülötte Kovács Béla politikus is, akit a huszadik század derekán a szovjet kommunisták letartóztattak, elhurcoltak, börtönre ítéltek nézetei miatt. Idős korában Pécsre visszatérvén itt is hunyt el. Ma általános iskola viseli a nevét, emléktábláját évente koszorúzzák, nemrég egy emlékszobát is átadtak az ő tiszteletére.
