A szappangyártás története, vagy a helyi pénzek? A nem is akármilyen felmenőkkel bíró vegyészmérnök igazi helytörténész lett, és előadások tucatjaival büszkélkedhet. Raýman János az uránbányánál dolgozott, és bár nem itt született, sosem akart elmenni Pécsről.
– Apróság ugyan, de szembeötlő: a vezetéknevében látható az ipszilonon egy kis ékezet. Miért?
– A Raýman névben található ékezet a hosszú ipszilont jelöli, ami a cseh nyelvben a „j” hangzónak felel meg. Ráadásul náluk a szóvégi „n” sem kettőződik meg, ahogy az a magyarban lenne. Dédapám Sziléziából települt át Magyarországra, ott pedig a távoli cseh rokonoknál így írják a nevet. Mi is ragaszkodtunk hozzá, hogy a lehető legtöbb helyen fel legyen tüntetve a kis vessző. A fiam szinte minden okiratában kiharcolta az ékezetet, én is erre törekedtem.
– Vegyészmérnökként végzett. Hogyhogy ezt a pályát választotta?
– Nálunk a családban a vegyészet szakmai ártalom! Dédapám 1882-ben érkezett Magyarországra Sziléziából, már ő is gyógyszerész volt. Nagyapám bölcsész volt, de ő is és apám is természettudományos pályára állt, akárcsak én.
– Mégis jeles helytörténész lett a vegyészmérnökből. Mikor jött ez az érdeklődés?
– Szerintem a természettudományos érdeklődés nem mond ellent a humán érdeklődésnek. Egész pályafutásom alatt párhuzamosan kutakodtam Pécs múltjában, jártam a levéltárakat. Hat éven át dolgoztam például Pécs pénznemeivel, a helyi numizmatikával, amiből aztán kötet is született.
– Nem pécsi származású, mikor került ide?
– Így van, Esztergomban születtem, ott is éltem sokáig. A diploma megszerzése után, 1962-ben kerestek meg a lehetőséggel, hogy Pécsett dolgozhatok az uránbányánál. Rögtön igent mondtam. Ez volt az egyetlen munkahelyem. Amikor egyszer felajánlottak nekem egy jobb pozíciót egy másik városban, hirtelen rájöttem: én már pécsi vagyok. Úgyhogy eszem ágában sem volt elmenni, innen vonultam nyugdíjba 1991-ben. Dolgozhattam volna még pár évig, de már előre láttam, hogy az uránbányászat az utolsókat rúgja. Nem volt könnyű, az akkori fizetésemnek kevesebb mint felét láttam csak viszont.
– Nagyon sajátos, speciális témákkal foglalkozott. Honnan jönnek az ötletek?
– Nagyon sokan írnak a pécsi ipartörténet legnagyobb alakjairól, a Littkékről, a Zsolnayakról. Mindig úgy véltem, érdemes azzal a témával foglalkozni, amiről még senki sem írt, ami még nincsen alaposan feltárva – így foglalkoztam például a pécsi szappangyártással, gyufagyártással. Ráadásul több esetben is úgy gondoltam, jobb, ha ezeket egy vegyész írja le vegyész szemmel, mint inkább egy bölcsész.
– Még ma is kutat?
– Persze, mindig lehet találni újabb érdekes témákat, mindig van min munkálkodni. Most is dolgozom, a napokban felkérésre készítettem egy cikket a Bélyegvilág folyóiratnak.
– A szabadidejét mivel tölti?
– Szabadidőm szinte nincs is! Folyamatosan dolgozok valamin. Még fiatalabb koromban szerettem rajzolni, tehetségem is volt hozzá – ezt apai és anyai nagyapáimtól örököltem, ők is gyönyörűen rajzoltak. A kreativitás tovább öröklődött: lányomból fazekas, kerámiaművész lett.
