Az évek során a pécsiek szívébe csilingelve belopta magát a városnéző kisvasút. A nyár lassan elképzelhetetlen nélküle, ahogy a Széchenyi téren és a Király utcán végigpöfög, tiszteletet parancsolóan maga előtt hasítva a turisták tömegét. A Dotto-vonat sofőrje pedig szakadatlanul teszi a köröket immáron tizennegyedik éve minden nyáron.
Denke Zoltánt a pécsieken kívül az egész ország megismerte júliusban, amikor tanúságot tett nem mindennapi emberségéről azzal, hogy a kisvonatban felejtett, ötvenegyezer forintot rejtő pénztárca gazdáját a média segítségével felkutatta, és személyesen adta vissza neki a bukszáját.
– Nagyon felkapták az ügyet, pedig szerintem nem csináltam semmi különöset, nekem természetes volt. Mégis jött a tévé, a rádió, az újság, és én meg sorra adtam az interjúkat – mondja a férfi.
Ám mi most nem arra a sofőrre voltunk kíváncsiak, aki visszaadta a pénztárcát, hanem arra, aki nap mint nap fáradhatatlanul rója a köröket a kis városnéző vonattal több mint egy évtizede.
– Mióta vezeti a kis Dotto-vonatot?
– Ez a tizennegyedik nyaram a vele, csupán egy év maradt ki, amikor végig külföldön dolgoztam. Év közben mindig helyi járatokat vezettem az akkori PK. Zrt.-nél. 2014-ben egy egész évet Németországban töltöttem buszozással, tavaly költöztem haza, de az évközi, téli hónapokat most is kint töltöm. Az itteni kisvonatos munkám abszolút szezonális, de teljes állású. Idén úgy néz ki, hogy még körülbelül egy hónapot jár még a vonat, aztán egészen tavaszig „téli álmot alszik”. De ez nagyban függ az időjárástól.
– Milyen a forgalom?
– A forgalom nagyon hullámzó és teljesen kiszámíthatatlan. Persze alapvetően a nyári szezon sűrűbb, az érettségi szünetben sok iskolás csoport érkezik, a tanév végén is ők a leggyakoribb utasok, hetekkel előre bejelentkezve. A szezon vége felé már inkább a felnőttek, nyugdíjas csoportok fizetnek be egy menetre.
Mint mondja, van, hogy napi két-három csoport is jön, ami jó arány. Több hétre előre is be lehet jelentkezni csoporttal online és telefonon. A járat elindításához minimum hat felnőtt vendég szükséges, a szezon vége felé többször előfordul egy nap, hogy egy-egy óra pihenője van a kisvonatnak.
Az időjárás itt is nagyban befolyásolja a forgalmat. Eső esetén ugyan van védőfólia, de a menetszél elég kellemetlen tud lenni, bármilyen kis sebességgel haladjon is.
– A kisvonatban összesen 54 felnőtt fér el, nagyon ritkán telik meg. A hosszú évek alatt csupán egy-két esetre emlékszem, amikor az illetőnek várnia kellett egy órát a következő járatra, mert már nem fért fel. Ha gyerekek is vannak, természetesen 54-nél többen is beférnek az utasok.
– Milyen vezetni a kis járgányt?
– A vezetéshez alapvetően D-kategóriás jogosítványra van szükség, akárcsak a nagy buszokhoz, de tapasztalat hiányában ez nem elég. Tudni kell jól kezelni a kocsit, ki kell ismerni a kisvonat speciális vezetési technikáját, hiszen nem egy szokványos járgányról van szó. És pár apróság, mint a pénztár, a pénz kezelése, a szövegidőzítések. A legkellemetlenebb a kocsi vezetésében az, hogy a vezetőfülke kivételével egyik szerelvény sem tud tolatni. Ahhoz, hogy hátrébb lehessen vinni a kisvonatot, egyesével szét kell kapcsolni őket, majd szintén egyesével rákötni a vezetőfülkére, és egyesével mindhárommal visszatolatni. Roppant kellemetlen, főleg ha utasok is vannak a kocsikban.
Denke Zoltán meséli, egyszer megtörtént, hogy egy 20-25 fős leánybúcsús brigádot szállított végig a Ferencesek utcájában minden probléma nélkül, majd két héttel később szintén a lányokkal ment, de akkor le volt zárva az utca Jókai tér felőli vége. Nagyon kínos volt, de szerencsére kedves társaság volt, és nem vették rossz néven a kellemetlenséget.
A forgalom a másik, ami problémát jelent, panaszolta. A sétálóutcákban általában minden rendben, de az út egy szakasza a hatos főúton vezet végig, ez a legnehezebb rész. Pécsen a közlekedési morál amúgy is rossz, ebben kell ezt a kis vonatot óvatosan végigvinnie néha a délutáni csúcsforgalomban. A Zsolnay-negyedtől kikanyarodni a Zsolnay Vilmos útra rémálom.
A járgány végsebessége 25 km/h, így van, hogy a biciklisek is az autósok és a vonat között szlalomoznak, mert simán elhúznak mellette.
– Gondolom szívéhez nőtt a kis csilingelő járgány.
– Persze! Én ápolom, a busz tisztaságáért is én felelek. Szerencsére nincs sok dolgom a kocsi takarításával, de külföldi, az alkoholtól túl jó hangulatú csoportok után már van mit takarítani rendesen, ott mindennel találkozhat az ember tisztogatás közben.
De fontosabb, hogy az utasok élvezzék az utazást, 99 százalékban pozitívak a visszajelzések, és látni szokta rajtuk, hogy élmény volt számukra.
– Bármennyire is gondolkozom, nem tudok mondani semmit, ami negatívum lenne a vonatvezetésben. Szeretem csinálni!
