A kommunista diktatúra áldozatainak szimbolikus alakjáról, Kovács Béláról emlékeztek meg február 25-én Pécsett a róla elnevezett általános iskolában. A hagyományos, iskolai műsorral színesített eseményen Péterffy Attila polgármester mondott beszédet.
Mint az közismert, a kommunizmus a történelem legnagyobb emberáldozattal járó időszaka volt: több mint 100 millió halottat hagyott maga után, a magyar áldozatok között 714 embert végeztek ki, több százan váltak sortűz áldozatává, 70 ezer embert börtönöztek be, 800 ezer embert hurcoltak a Szovjetunióba és 200 ezren vesztették életüket a Gulag-táborokban.
A pécsi születésű Kovács Bélát 1947. február 25-én hurcolták el a Szovjetunióba, ahol 9 évig tartották fogva. Szabadságát elnyerve, az ’56-os forradalom idején részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében, a forradalmi kormány földművelésügyi-, majd államminisztere lett, de megromlott egészségügyi és lelki állapota miatt 1959-ben 51 évesen elhunyt. Elhurcolásának napját 2000-ben nemzeti emléknappá nyilvánították. Kovács Béla patacsi szülőháza a kommunizmus áldozatainak egyik legfontosabb magyarországi zarándokhelye lett az utóbbi években, többek között iskolás csoportoknak tartanak rendhagyó történelemórákat a házban.
Február 25-én a patacsai Kovács Béla Általános Iskola diákjai emlékeztek meg névadójukról iskolájuk, a kommunista diktatúra áldozatainak szimbolikus alakjáról. A megemlékezésen az iskola diákjaihoz szóló Péterffy Attila polgármester kiemelte, hogy a diktatúrák olyan rendszerek, amelyekben egy szűk kisebbség kényszerrel, terrorral uralkodik a többség felett, továbbá jellemző rájuk, hogy általában nem egyik napról a másikra alakulnak ki.
– A hatalom nem mindig nyúl azonnal a legdurvább eszközökhöz. Megesik, hogy csak apránként csorbít a jogokon, elcsen innen is, onnan is egy kicsit. Előbb elveszi a sajtó szabadságát, aztán elhallgattatja az ellenzőket, egyenként nyomja el a védtelen, gyenge kisebbségeket, miközben harsogja a propagandáját. Végül, mire feleszmélünk, azon kapjuk magunkat, hogy elkezdi bebörtönözni és kivégezni honfitársainkat. A történelem megtanított rá minket, hogy milyen könnyen veszi át a szabadság helyét az elnyomás – mondta.
Kiemelte továbbá: ahhoz, hogy Kovács Béla és sortársainak áldozata ne legyen hiábavaló, kevés az emlékezés, tanulni is kell példájukból.
– Ha a diktatúrák keserű tapasztalataiból érdemes valamit kiemelni, az a közöny. A többség közönye nélkül egyetlen szűk kisebbség sem szerezheti meg és bitorolhatja sokáig a hatalmat – fogalmazott a városvezető.
A megemlékezés végén a városi és a megyei önkormányzat képviselői, valamint több szervezet is koszorút helyezett el az iskola bejáratánál található emléktáblánál.