Megnéztük, hogy milyen az élet néhány olyan baranyai faluban, ahol száznál kevesebben laknak. Vannak problémák, de kellemes meglepetések is akadnak bőven.
Sok olyan baranyai kistelepülésről tudunk, amelyekben kevesebben élnek mint egy közepes méretű pécsi társasházban. Az egyre csak fogyatkozó törpefalvakat szokás ugyan korán temetni, hiszen sok ilyen faluban probléma, hogy időseik halálával nem marad más hátra, mivel a munkalehetőségek hiányában a fiatalok korán elköltöznek ezekről az egyutcás kis településekről. Baranyában azonban egy kicsit más a helyzet, a legkisebb lélekszámú falvak maroknyi közösségét összefogó polgármesterek ugyanis bizakodnak, cselekednek, és nem falujuk eltűnését várják.
Ezeknek az aprócska falvaknak közös jellemzője, hogy csak mozgó posta és „mobil kisbolt” – azaz egy ABC-kocsi – jár hozzájuk heti egy-két alkalommal, hiszen nincs elegendő vásárlóerő egy állandó üzlet működtetéséhez. Háziorvosi rendelőjük sincs, és patikájuk se. De nézzünk is meg közelebbről pár ilyen minifalvat.
Szárász
Szárászon a bejelentett lakosok száma 46 fő, de Simon Péter polgármester szerint feltehetően 40 alatt van a ténylegesen itt élők száma. A csekély létszám oka feltehetően az – mondta –, hogy itt nagyon kiöregedőben van a lakosság, és nincs helyben munkalehetőség. Azok a fiatalok, akik Szárászról elmennek, vissza már nem jönnek – hangsúlyozta.
Azok azonban, akik még itt élnek, működő lakóközösséget alkotnak. Együtt mennek a falu kisbuszával a közeli Egyházaskozárra gyógyszertárba, orvoshoz, és ha úgy adódik, akkor bevásárolni is. Mindenki ismer mindenkit Szárászon – mondta Simon, majd hozzátette, hogy a jövőben ez meg fog változni, hiszen egyre több külföldi telepedik le. Sokan nem hinnék, de Hollandiából, Belgiumból és Németországból is jönnek ide nyugdíjasok.
Több százezer forintnak megfelelő nyugdíjukból vígan elvannak, ami pedig a leginkább csábítja őket, az Szárász nyugalma és békessége, valamint a környező táj szépsége. Simon szerint a település jövőjét is a külföldiek határozzák majd meg, vélhetően ki fog alakulni egy külföldi „negyed” a faluban, hiszen sorra veszik meg a kiürült házakat.
Husztót
– Vannak, akik idejönnek, kiszállnak a kocsiból és egyből menekülnek is vissza azzal a felkiáltással, hogy „itt nincs semmi!”. És vannak azok, akik örömmel tapasztalják, hogy „itt a semmi van” – foglalta össze Husztót polgármestere falujának báját.
Kiss Ferenc csak megsaccolni tudja, hogy hányan laknak Husztóton: nagyjából 30-50 fő. A lakosság fogyatkozása miatt – amelynek hasonlóak az okai, mint a fenti falvaknál – nem aggódik, szerinte lassan megváltozik az emberek értékrendje, és sokan rádöbbennek majd arra, hogy mekkora értéke van egy csodás helyen épült, csendes, békés kistelepülésnek, ahol „nincs esti őrjöngés és nem erőszakolnak meg nőket” – mondta.
Kovácsszénája
Kovácsszénáján ugyan jelenleg nagyjából 65-en élnek, Novák Péter polgármester azonban elmondta, hogy ellentétben sok hasonló kis faluval, itt érezhetően megugróban van a lakosságszám. Ennek oka egyrészt az, hogy a falu gyönyörű helyen húzódik meg, sokkal fontosabb azonban az, hogy a helyi önkormányzat anyagilag támogatja az ideköltöző fiatal párokat, hiszen nemcsak jó áron kínálnak önkormányzati tulajdonú házakat, hanem azok renoválásában, építésében a közfoglalkoztatott munkásaik is segítenek.
Épp ezért lehet, hogy mostanában több család is beköltözött, ha pedig azt vesszük – folytatta a polgármester –, hogy nagyjából 15 család élt eddig itt, már egy új család is óriási ugrásnak számít az arányokat nézve. Az pedig külön öröm számára, hogy a jövőben több gyermek is fog Kovácsszénáján születni.
A kis falu népszerűsége továbbá abból is ered, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek itt a kézműves- és termelői termékek előállítására és árusítására. A polgármester sajtot készít, de például egyre népszerűbb a pécsi piacokon is a kovácsszénájai méz is. Ja, és jövő tavasszal elkészül az Orfűre vezető bicikliút is, ami szintén vonzóbbá teheti a kis falut.
Tengeri
Tengeriben 63-an élnek, papíron. Nyaka Melinda, a falu polgármestere lapunknak elmondta, hogy többnyire idősek lakják az aprófalvat, elenyésző a fiatalok száma, viszont látványos elvándorlást és mozgást sem tapasztalnak egyelőre. Munkahely itt sincs, de sokan találtak állást az itt működő közmunkaprogramban. Gyenge a buszközlekedés is, épp ezért akik Pécsen dolgoznak – többnyire több műszakban –, azok nagyon nehezen tudják kialakítani munkarendjüket. Leginkább a közeli Baksára járnak át vásárolni, de azoknak, akiknek nincs autójuk, vagy autóval rendelkező rokonuk, nehéz a dolguk, mivel itt nem jelentkezett igény egy falubuszra. Gyakran a polgármester írja össze, hogy kinek mire van szüksége, majd pedig azokat Pécsen vásárolja meg. Kérdésünkre Nyaka Melinda elmondta, hogy természetesen Tengeriben is mindenki ismeri mindenkit, és noha régebben a lakók elzárkóztak egymástól, az elmúlt egy évben a közösségépítő programoknak (sütés-főzés, bálok, ünnepek) köszönhetően összekovácsolódni látszik a lakosság.
