Ezért esszük a magyarost

A pécsi éttermek felhozatala igazán remek, hiszen mostanában egyre több a fine dining irányú törekvés, a város vendéglátóegységei tele vannak menő, friss, egészséges, és kísérletező menükkel. Az egybesült spéci marhapörkölt, vagy a miniadagokkal dolgozó ételsorok mellett azonban Pécsen akad még néhány olyan étterem, ahol tesznek a folyamatosan pörgő trendekre, ahol még megy a rántott hús és a sült krumpli. Ráadásul némelyikük már hosszú évtizedek óta működik, töretlen sikerrel.

Vannak még olyan pécsi éttermek, ahol tudják, hogy a városlakók tetemes részének még sokat jelent egy jó babgulyás egy akkora szelet kenyérrel, amin simán kisiklik egy vonat. A hagyományos magyar konyhára vágyók azonban egyre kevesebb helyre ülhetnek be, hiszen a Csillag étterem tragikus távozása, valamint a valaha ezen a téren remekelő Áfium profilváltása leszűkítette számukra az életteret.

De ettől még ott van például az 1986 óta létező, nagy népszerűségnek örvendő Tettye Vendéglő, ahol szinte minden hétvégén és ünnepnapokon telt ház van. Az emberek pedig, akik itt tömik meg a hasukat, nem várnak mást, csak a jól megszokott, állandó minőséget. Maszler Róbert, az étterem egyik tulajdonosa elmondta, hogy ez az állandóság tette naggyá a Tettyét, amely nemcsak a hagyományos és magyaros ételek magas minőségére, hanem a felszolgálásra és a kialakított családias hangulatra is érvényes. Szüleik is erre esküdtek, ők is ezt az irányt viszik tovább, mondta a tulaj. Maszler szerint a pécsiek gyakran hozzák el külföldön élő rokonaikat is, hogy egy jó szarvaspörköltet egyenek. Ezért nem is terveznek nagyobb változtatásokat, a tulajdonos szerint ugyanis a trendi, kísérletező éttermek ugyanúgy kielégítik az ilyesmire vágyó pécsiek igényeit, ahogy a Tettye is a hagyományos főztök iránti áhítozást.

Hasonlóan népszerű a Felsőmalom utcai Fiáker is, ahova már 26 éve járnak a pécsiek kajálni. Az étterem üzemeltetője lapunknak elmondta, hogy sikerük titka feltehetően a menüztetésben rejlik, ugyanis a déli órákban rengetegen próbálnak meg benyomulni a Fiáker ajtaján (gyakori a masszív sorban állás is). Aki pedig itt menüzik, mondta, az gyakran este is beugrik vacsorázni, kipróbálni valami mást, vagy épp a megszokottat. Persze a siker receptjéhez az is hozzájárul, hogy a hagyományos, magyaros, egyszerű ételeknek mindig is volt keletje, főleg ha olyan jól készítik őket, mint a Fiákerben. Az étterem üzemeltetője hozzátette, hogy soha nem reklámozták magukat, a hely híre szájról-szájra terjedt el a városban, ez pedig a minőség egyértelmű jele.

Az Iparos Kisvendéglő nyilvánvalóan Pécs egyik örök életű étterme, amelynek bérelt helye volt ebben az összeállításban, az étterem vezetősége azonban úgy döntött, nem kívánnak nyilatkozni számunkra.

Van azonban Pécsnek egy rejtett kis ékköve is, ha igazi magyaros konyháról van szó. Ez pedig a patacsi elágazásnál lévő Fekete Kutya, más néven Csülök Bár. Az egy éve kocsmából étteremmé változott eldugott kis hely – mint azt a neve is mutatja – kifejezetten csülkös ételekre specializálódott. Krécsó Zsuzsanna, a Csülök Bár tulaja elmondta, koncepciójuk az volt, hogy egyszerűen nem állnak be az átlagos pécsi éttermek sorába, nem készítenek csirkét semmilyen formában, nem ülnek meg semmilyen trendet, csak csülköt készítenek, de azt több tucat módon. Ez pedig bevált, a vadnyugati szalonra emlékeztető (ez még a kocsmamúlt eredménye) Csülök Bár ugyanis szinte minden nap tele van visszatérő vendégekkel, akik el vannak ájulva a nem mindennapi csülökfelhozataltól. A konyhában egy idős hölgy intézi a főzés tetemes részét, és bizony az ételek Krécsó szerint pontosan ezt a „nagymamánk főztje” ízvilágot tükrözik.

Ebből az összeállításból nem hiányozhat egy igazi pécsi legenda, az István Pince sem. Vastagh Gyula, a kultikus hely üzletvezetője lapunknak elmondta, hogy az István Pince amolyan rekordtartó étterem-kocsma a belvárosban, ugyanis idén februárban lesz 25 éve, hogy egyetlen szünnap nélkül tolják a magyaros ízekre vágyó pécsiek elé a jobbnál jobb pörkölteket, gulyásokat, rántott- és sült húsokat. Persze ez régen nem volt így, nem mindig az ételről volt híres a Pince. ’89-ben még az ital vitte a helyet, mondta Vastagh, aki nosztalgiával tekint vissza a régi füstös kocsmai évekre. ’93-ban kezdtek ételeket készíteni, abban az évben, mikor megszűnt a FEK, és nem volt a belvárosban jó étterem. Napi kétféle gulyással, és kétféle pörkölttel nyitottak, ami jelentősen megdobta a hely népszerűségét. Ezután indult csak be igazán a konyha, jött a híres cigánypecsenye, ami miatt még a külföldiek is rendszeresen visszajárnak. A visszatérő vendégsereg pedig nem tágít a Pince mellől, ennek jele pedig az, hogy ma már az ételeikért, nem pedig a szeszért járnak ide az emberek.