Mennyire képesek a bűnös emberek megismerni és befogadni a tanítást? Mennyire akarják? És a való életben képesek-e alkalmazni azt, amire a börtönlelkész megtanította őket? Ezekre a kérdésekre ad választ Pál Tamás református lelkipásztor, aki rendszeresen látogatja a Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet.
– Milyen gyakran jár be a fogvatartottakhoz?
– Heti húsz órában járok be. Állami és egyházi ünnepnapokon mindig tartunk istentiszteletet, ezenkívül a napirendbe illesztve zajlik minden egyéb tevékenység. Így az az idő is, amikor hitbeli dolgokkal lehet foglalkozni, természetesen azon felül, amit mindenki magában gyakorolhat a zárkájában.
– Milyen „szolgálatokat” nyújthat egy börtönlelkész? Mi a feladata?
– Sok lelkigondozói beszélgetést folytatok a fogvatartottakkal. Aktuálisan fontos dolgokról, tervekről, nehézségekről, válsághelyzetekről, örömökről is. Együtt szomorkodom vagy együtt örülök velük. Négyszemközt meg tudjuk beszélni azokat a dolgokat, amelyek éppen foglalkoztatják az adott személyt. Leggyakrabban az Istennel, a hittel kapcsolatos kérdéseket. Az is számít sokszor, hogy valakinek csupán elmondják a nyűgjüket, valaki végighallgatja őket. Az őket érdeklő témák esetében igyekszem a magam módján előre vinni őket.
– Milyen érzés nap mint nap elítélt, bűnös emberek között járni-kelni?
– Nem azt nézem, hogy mit követett el, vagy mi a vád ellene, hanem az embert látom, aki lelki támaszra szorul, aki hallani akar Jézusról, s találkozna vele. Akinek meg kell adni a változás lehetőségét. Jézus mondott erre egy jó példát, amikor azt kérték rajta számon, hogy bűnösökkel vállal közösséget: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”
– Sokan járnak Önhöz?
– Természetesen az ünnepi istentiszteleteken vannak a legtöbben, de nincsenek fix létszámok, önkéntes alapon történik minden. Egyéni lelkigondozói beszélgetésekben sincs meghatározott szám, hiszen ez erősen lelkiállapot-függő. Ünnepekkor, különösen karácsonykor beszélgetek a legtöbbet. Ez érthető is, hiszen nehéz ezt a családi ünnepet szeretteiktől távol, elzárva tölteni.
– Mennyire fogékonyak a fogvatartottak Isten tanításaira és a Biblia igéire?
– Azt szokták mondani, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor mindenki vallásos lesz. Különleges körülmények között, amikor kevésnek érezzük az erőnket, lehetőségeinket, az emberben fokozottan jelenik meg a vágy valaki után, aki teljes hatalommal rendelkezik. Különösen az előzetesben lévők vannak nehéz helyzetben, mert bizonytalanságban vannak sorsuk felől.
– Mennyire változhat meg egy rab lelkivilága a hit hatására?
– Ez attól függ, hogy mennyire engedi valaki, hogy az Isten munkálkodhasson benne. Sokan nem bírnak az indulataikkal, az is vitte őket bajba, és egyszer csak képessé válnak megfékezni magukat, türelmesek lesznek. Megváltoznak.
– A szabadulásuk után mennyire tudnak a bent kapott tanítás, életmód szerint élni tovább?
– Nagyon meghatározó az, hogy kik veszik körül az embert és mire adnak neki példát. A hitet jól megélni csak közösségben lehet, ahol hangzik az Isten szava, a tanítás; vannak lelki testvérek, akik segítenek, bátorítanak, ha kell.
