Az interneten számos poszt és cikk jelenik meg folyamatosan arról, hogy a szerintünk bajba jutott állatkölykök és madárfiókák a legtöbb esetben nem szorulnak a segítségünkre, illetve semmiképpen sem szabad őket hazavinni. Ennek ellenére mindig akadnak olyanok, akik – nyilván abszolút jó szándékkal – mégis felülírják magukban ezeket a „szabályokat”. Így került az Alberta névre keresztelt bagolyfióka is a pécsi állatkertbe.
„A sok internetes cikk ellenére ugyanis, még mindig előfordul, hogy egészséges bagolyfiókákat, rókakölyköket vagy éppen őzgidákat szednek össze és visznek haza kirándulók… Alberta nagyon jól eszik és már próbálgatja szárnyait. Bízunk benne, hogy sikeres lesz a visszavadítása, és visszakerülhet természetes környezetébe, ahol újra teljes életet élhet” – írta oktatójellegű posztjában a zoo munkatársa.
Az erdei fülesbaglyok gyakran foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit, de ragadozó madarak gallyfészkében is megtelepedhetnek. A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek.
Ezeknek a madaraknak a repülni még nem tudó fiataljai, ösztönös rejtőzködő és túlélő biológiai programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, meghúzódnak, majd meghallva az eleséggel érkező szülők hangját, válaszolnak arra. Ez a kommunikáció nem egyirányú, a szülők egyedi hangokkal hívni, irányítani is tudják a fiókákat.
A szülők nem pusztán eleségforrások. A család szociális közössége különösen a fészekelhagyást követően válik fontossá, mikor a fiatalok a szülői mintát követve, megtanulnak alkalmazkodni a környezeti hatásokhoz.
https://www.pecsma.hu/zoldzona/vigyazzunk-a-madarfiokakra-de-a-termeszet-is-tudja-a-dolgat/
Ezt, a leggondosabb emberi ellátás sem tudja még töredékesen sem pótolni, mert mi valójában csak „etetőgépek” vagyunk a fogságban nevelkedő fióka számára. Pontosan ezért, ha földön üldögélő fiókával találkozunk, a legjobb amit tehetünk, ha feltesszük a legközelebbi fára. Nem számít, hogy pont azon a fán van-e a fészke, a szülők így is etetni fogják.
A fogságban, kézből nevelt fióka visszavadítása sajnos nem mindig sikeres, pedig csak ezt követően repatriálható az állat. Azzal, hogy összeszedjük a fókákat vagy az emlősök kölykeit, az esetek nagy részében nem megmentjük őket, hanem egy életre fogságra ítéljük.
Hagyjuk tehát őket az élőhelyükön, mert nekik az az otthonuk! Kivételt képez nyilván, ha beteg, sérült állatot találunk. Ez esetben kérjük szakember segítségét!
Kiemelt képünk illusztráció.
