Az egyetemi női bajnokságban (NCAA) az előszezon legjobbjai közé választották be Juhász Dorkát, a Rátgéber László nevével fémjelzett pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia növendékét, a magyar női kosárlabdázás egyik legnagyobb reménységét. A válogatott játékos mesélt nekünk arról, miként zajlik az Ohio State-nél a munka a preseason során, elárulta, hogy a fejlődése érdekében egyéni edzésekre jár, hogy vezérként számítanak rá csapatánál, s arról is beszélt, hogy nagyon megszerette az amerikai futballt, igazi rajongó lett, állandóan ott szurkol a helyi gárda mérkőzésein – közölte a Rátgéber Akadémia, s interjút is közölt a fiatal tehetséggel.
– Sejtésem szerint nem unatkozik manapság: biztosan kemény munkával készülnek a bajnokságra.
– Jelenleg a preseason, az előszezon megy nálunk, ami azt jelenti, hogy heti húsz órát edzünk. Ezt szeretik is kihasználni az edzőink… A napom jobbára úgy áll össze, hogy reggel ötkor kelek, hattól hétig van egy kondiedzésem, utána próbálok beiktatni egy kis alvást fél kilencig. Az iskola kilenc körül kezdődik, délig, fél egyig vannak óráim, majd egyre megyek át a csarnokba rehabilitációra, ami egy órás szokott lenni, s ekkor különböző kezeléseket kapok. Kettőtől ötig tart az edzés, ami elég fárasztó és hosszú. Szeptemberben és nyáron több volt az állóképesség-fejlesztő munka és a kondi, most viszont már több a kosárlabda – előbbi mondjuk belefér abba a három órába a fel-le futásokkal. A tréning után aztán van időm elmenni tutoringra: ilyenkor segítenek nekem a tanulásban, ha bármelyik tantárgyból problémám van, azt ilyenkor meg tudjuk oldani. Ezt követően van időm megcsinálni a házi feladataimat, s igazából ha ezzel végeztem, már megyek is az ágyba. Ezt csak így lehet csinálni.
– A hétvégék szabadok?
– A hetünk úgy néz ki, hogy hétfőn, kedden és szerdán van edzésünk, aztán a csütörtököt megkapjuk teljes pihenőnapnak. Pénteken és szombaton ismét edzünk. Hétvégente aztán el szoktam menni a közeli Dublinba az egyik csapattársammal, ahol egy személyi edzővel külön egyéni edzéseket végzünk. Amíg nem kezdődik el a szezon, ezt próbálom beiktatni, hogy tovább fejlődjek.
– Milyennek látja a csapatát, mire lehetnek képesek?
– Magasra tettük a lécet ebben a szezonban. Nagyon tehetséges fiatal csapatunk van, ami ugye kétféleképpen sülhet el: vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul. Természetesen mi bízunk az előbbiben, nagy eredményeket szeretnénk elérni. A csapat kémiája kiváló, a pályán és azon kívül is nagyon jól megvagyunk egymással, sok időt töltünk együtt, keressük egymás társaságát. Ez mindenképpen jó jel! Az elvárások nagyok, de ez nem gond, minden nap úgy edzünk, hogy tudjuk, mik a céljaink.
– Mit várnak Juhász Dorkától?
– Az előző szezonban is vezérként számítottak rám az edzők és a lányok is, idén pedig ezt még jobban kihangsúlyozták. Még nagyobb szerep hárul rám, még nagyobb lesz a felelősség – elvárják, hogy nagyobb hangom legyen a pályán és azon kívül is, hátamra kell vennem a csapatot. Tisztában vagyok ezzel, nyár óta ennek megfelelően edzek, készülök, sokat segítek a társaknak. Pozitívan élem meg ezt a helyzetet, nem lesz ez nagy teher számomra. Sok a fiatal, akikre figyelni kell, és külön rajta tartom a szemem az európai freshmaneken: tavaly ugyanabban a cipőben jártam, mint most ők, csak nekem nem volt annyi segítségem, mint nekik. Nagyon jó érzés, hogy látom, a társaim megbíznak bennem, ha van valami problémájuk, vagy csak szükségük van valamire, rendre hozzám fordulnak. Ez nagyon motivál.
– A térdsérülése már a múlté?
– Úgy érzem, teljesen rendben van már a térdem. Az edzéseken nincs semmi probléma, abszolút bízom már benne. A tavalyi állapothoz képest sokkal mozgékonyabb, jobban tudom hajlítani, és reggelente is sokkal könnyebben, lazábban mozog. Jót tett neki a műtét, amit a szezon után elvégeztek: kitisztították a hegesedéseket. Emellett sokat számított, hogy az új erőnléti edzőnk nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy teljesen rendben legyek és fel legyek készítve az erőnlét és az állóképesség szempontjából az előttünk álló szezonra, és persze sokat segített a megfelelő rehabilitáció is. Izgatottan várom az idényt, úgy érzem, jó kis bajnoki évünk lehet, ha minden összejön – és persze elkerülnek bennünket a sérülések.
– A csapatuk elég jelentősen átalakult.
– Érdekesség a keretünket illetően, hogy két európai csapattársam is van, akikkel nagyon jól kijövök. Így talán az európai kosárlabdát is bele tudjuk csempészni az amerikaiba. Az edzői stábunk is eléggé átalakult. Érkezett két új másodedző, mindkettő nő: az egyik WNBA-edző volt eddig is, a másik pedig a WNBA-ben játszott. Úgyhogy most úgy néz ki a stáb, hogy van egy férfi főedzőnk, mellette pedig három női másodedző, s új az erőnléti trénerünk is. Új a csapat, új az edzői stáb, izgalmas lesz!
– Milyen az élet az edzéseken túl?
– Az egyik csapattársammal kollégiumban lakunk, ami inkább egy apartmannak mondható. Az első- és a másodévesek általában ott laknak bent. A másik oldalon egy szerb röplabdázó lány él a csapattársával, előbbivel nagyon jó barátok vagyunk. Az épület az egyetem területén van, úgyhogy közel vannak az órák, csak át kell sétálni, tíz perc alatt ott vagyunk, nem igazán megterhelő. Az edzésekre viszont mindig kocsival járunk át a csapattársaimmal, mert az egy kicsit messzebb van.
– Most már kint van egy ideje az Egyesült Államokban. Mi fogta meg leginkább?
– Megkedveltem az amerikai zenét, a különböző rappereket. Sok étterembe vittek el a barátaim, ahol nagyon jó steakeket probáltam ki – nagy steak-fan lettem. Emellett pedig beleszerettem az amerikai futballba. Egyre nagyobb rajongó vagyok, minden egyes hazai Ohio State-meccsre elmegyek, nagyon élvezem. Telt ház, százezer szurkoló, remek hangulat, nem mellesleg eddig veretlenek a fiúk. Esőben, hóban, forró napsütésben is ott vannak a drukkerek. Ha például délben kezdődik a meccs, a főszurkolók már reggel sátrakat építenek fel a csarnok közelében, ahol grillezgetnek és iszogatnak, úgyhogy ők mindig rendkívül jó hangulatban érkeznek a mérkőzésekre. Akiknek pedig nem maradt jegy, azok a tévéjüket és a foteljeiket is viszik magukkal a sátrakhoz, és úgy nézik a meccset a stadion mellett. A csapat játékosai közül van már egy jó barátom is, Justin Fields, aki jelenleg az egyik legjobb, ha nem a legjobb QB, vagyis quarterback Amerikában, egyetemi szinten persze.
Forrás: Mayer András – Rátgéber Akadémia
