2 C
Pécs
csütörtök, november 14, 2024
KezdőlapAbszolút PécsAmikor felrobbant egy hegy Pécsett

Amikor felrobbant egy hegy Pécsett

Hogyan történhetett az, hogy egy 65 évig álló mérgező, füstölő, 70 méteres salakhegy felrobbanhatott, összeégetve több mint 30 embert, romba döntve a pécsi panelgyár egyik csarnokát?

Bizonyára élnek még a városban olyanok, akik emlékeznek a hírhedt pécsi salakhegy felrobbanására. Akik viszont még nem hallottak erről a tragikus és nem mindennapi pécsi esetről, azok feltehetően tátani fogják a szájukat a robbanás részleteit olvasva. A következőkben Gyürüs Lajos, a Régi Pécs blog szerkesztőjének kimerítő kutatási eredményeire és korabeli újságcikkekre hagyatkozunk.

Száll a pernye a hatalmas hegyről (Régi Pécs)

Egy millió köbméter salak

Szóval, kezdjük az elején: mi is volt és hol is volt a pécsi salakhegy? A hegyet, mely később oly sok problémát és tragédiát okozott a városnak, a Pécsújhegyi Dunagőzhajózási Társaságnak, azaz a DGT-nek köszönhette Pécs, ugyanis a társaság erőművében – ahonnan 1918-ban megindult Gyárváros áramellátása – keletkezett salakot és pernyét egy kötélpályás rendszer szállította és szórta le egy helyre, ami aztán idővel heggyé nőtt, méghozzá nem is akármekkorává: a hatvanas évekre egymillió köbméter salakból állt!

A mérgező hegy

Az itt felgyülemlett salak 30-40 százaléka még éghető volt, ezért is lehet az, hogy a hegy környékén kialakult telepen élő szegények téli fűtőanyagként használták azt, amivel nem is lenne sok gond, azt leszámítva, hogy nem volt épp egészséges a folyamatosan füstölő hegy mellett élni. És nemcsak a közvetlen környezetében élők számára, hanem a városiak számára is veszélyes volt, hiszen ha Pécs szíve felé fújt a szél, az vitte a városba a hegy szennyező, fekete, pernyés-hamvas füstjét is.

Egy 1960-as szalagcím a Dunántúli Naplóból (Dunántúli Napló archívum)

Annak céljából, hogy mindezt megszüntessék, 1960-ban kitalálták, hogy mérgező fenolos vízzel fogják locsolni az ekkorra már 70 méter magasságúra nőtt hegyet, mivel az megköti a salakot, ami aztán így nem porzik és füstöl tovább. Ez némileg esetleges módon történt, derül ki egy korabeli újságcikkből:

„A vegyipari üzemeknél állandó probléma a fenolos víz elnyeletése. A Kokszmű a múlt év végén a közelben lévő salakhegyet szemelte ki erre a célra. A tervnek megfelelően három nagy betontartályt építettek a salakhegy tetején. A tartályok alját csak lazán téglázták ki, hogy a fenolos víz a salakhegybe szivároghasson. Egy alkalommal az egyik tartály oldalfala talajlazulás miatt megrepedt, és nagy mennyiségű fenolos víz zúdult le a salakhegyről. A lehordott, fenolos vízzel átitatott salak megkeményedett, olyannyira, hogy csak csákánnyal, illetve ásóval lehetett megbirkózni vele. A fenolos víz és a salak nyilván valamilyen kémiai reakcióba lépett egymással. Ez utóbbi felfedezés okozta a legnagyobb örömet, hiszen egyértelmű volt, hogy a porveszélyt megszünteti.”

A 70 méteres hegy a kötélpályával (Régi Pécs)

Emellett a salakot építőipari adalékanyagként is felhasználták a pécsi panelek építésekor, a hegy közelében lévő panelgyár kísérleti csarnokában. Így tehát a hegy mérete több megoldásnak köszönhetően apránként csökkenni kezdett.

A robbanás

Mindez azonban nem akadályozta meg a katasztrófát, ami 1962 szeptember 11-én történt: a hegy belseje berobbant, a robbanás pedig szétvetette a hegyet, amit csak egy vulkán kitöréséhez hasonlítottak. Gyürüs Lajos szerint Újmecsekaljáról nézve olyannak tűnt, mint egy atomrobbanás.

Pécs és az óriási hegy a háttérben (Régi Pécs)

A menekülő gyári dolgozók a rájuk eső izzó salaktól és pernyétől égtek meg. Összesen 31-en égtek meg így, de sokakat a gyár romjai alól, salakból kiásva mentettek meg. Gyürüs egy szemléletes adatot is talált: a robbanás 6-8 darab, összesen 30-40 tonnányi panelt 10-20 méter távolságra repített.

1964-ben már dolgoztak az ügyön (Dunántúli Napló archívum)

A közeli panelüzem fölött „hatalmas, gombaformájú füst és porfelhő tornyosult” – írja Gyürüs. A robbanástól romba dőlt üzem épületeit 8 méter vastagon betemette az 1200 fokon égő salakos pernye. A kivonuló tűzoltók a mérgező gázokkal teli salakfelhőben álltak tanácstalanul.

Mi történt?

Nem csoda tehát, hogy sokan azt hitték a városban, hogy egy bomba robbant Pécsen! Nyilván nem erről volt szó. De akkor mi történt?

Locsolják a hegyet (Régi Pécs)

A salakhegy belseje öngyulladás következtében már évek óta égett, közben viszont salakmintavétel céljából fúrásokat végeztek a hegy belsejébe, ahova befecskendezték a fúrófejet hűtő vizet. A befolyt víztől megnőtt a hegy belsejében a nyomás, és – írja Gyürüs – amikor az égés következtében „az izzó salaktömeg összezsugorodott, az azt lefedő pernyeréteg megcsúszott, és a keletkezett repedésen az óriási vízgőznyomás robbanásszerűen kilövellte az égő salakot”.

65 év alatt tűnt el

A felrobbant hegy annyira azért nem robbant fel, hogy végleg el is tűnjön, ezért 1963 nyarán nekiestek az eltüntetésének, vízágyúkkal locsolták, alacsonyabbá tették, megkötötték a salakot és befedték földdel, hogy ne porozzon.

Nagyon el akarták tüntetni (Dunántúli Napló archívum)

Idővel pedig elkezdték felhasználni a hegy salakját, 1977-ben utakat és házakat építettek belőle, de még 1978-ban is arról írtak az újságok, hogy évente több százezer tonna salakot ásnak ki belőle, amit a hőerőműben hasznosítanak. A 65 évig álló hegy 1983-ra tűnt el teljesen.

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő