Ismerős a pilincke, kukoricaparittya, vagy a „papucsrúgás”? Nem? Nagyanyáink gyermekkorukban pedig ezekkel az izgalmas játékokkal ütötték el az időt internet és okostelefon híján. Csokorba szedtük, hogy Baranyában mi volt a divat akkor, amikor a a kicsiknek még volt egy pár fölösleges órájuk.
A fogócska, bújócska, ugróiskola és különféle ugróköteles játékok széles körben ismertek, hiszen valamennyien játszottuk gyerekkorunkban, sőt, már a dédszüleink is ismerték őket. Népszerűségük azonban megkopott mára. Kőszegi Gábor, a Janus Pannonius Múzeum néprajzos muzeológusa segítségével összeszedtünk olyan játékokat, amiket mára méltatlanul elnyelt az idő. Néhány kivételtől eltekintve a cél nem a versengés volt, hanem az egyéni vagy közösségi öröm. Hidegebb időben pedig a gyermekek jobban szerették a mozgásos játékokat, amik melegen tartották őket. Íme a legnépszerűbbek:
[box title=”Kreatívkodás kukoricacsuhéval” box_color=”#e99d53″]
Az őszi időszakban kukoricaszedéskor, a fosztást követően rengeteg csuhé maradt hátra. Természetesen ez alapanyagot szolgáltatott különféle játékok készítésének. A kukorica szemeit védő levél, vagyis a csuhé, ha ki van száradva, törékeny és merev, némi víz segítségével azonban könnyen alakítható. A lányok babát, bútorokat készítettek belőle, a fiúk pedig a csutkájából, vagyis a lemorzsolt kukoricacsőből madzag segítségével parittyát, vagyis kődobó eszközt. Az igazán ügyesek komplett Betlehemet is komponáltak belőle.[/box]
[box title=”Golf helyett Pilincke” box_color=”#5ed492″]
Pilincke, vagy püge néven volt ismert Baranyában egy olyan játék, amelyhez a résztvevőknek kellett egy ütőbot, valamint egy másik, kisebb tárgy, amiről a játék a nevét kapta. A pilincke egy 15-20 cm-es hengeres fadarab volt, aminek a végeit kissé ki kellett faragni, hogy kúpos legyen. Az ütővel rá kellett ütni a pilincke egyik végére, amitől az felrepült a levegőbe, majd ott el kellett találni és minél messzebbre ütni. A játéknak lehetett az a célja, hogy 3 ütésből ki tud messzebbre ütni, vagy meghatározott célterületre eljuttatni a pilinckét.[/box]
[box title=”Ki lesz a férjed?” box_color=”#4b94d3″]
A lányok az őszi téli időszakban olyan szokásokat gyakoroltak, amelyek a párválasztáshoz kötődnek. Ezek nem feltétlenül sorolhatóak a játékok közé, a megvalósulás módját nézve mégis tekinthetünk rájuk akként. Luca napján például 13 gombóc belsejébe olyan papírokat tettek, amelyeken – egy kivételével – egy-egy fiú neve szerepelt. A gombócokat elkezdték főzni, s amelyik a legkorábban feljött, izgatottan kibontották. Azt tartották ugyanis, hogy az lesz a férjük neve. Aki az üres cetlit találta a gombócban az hoppon – vagyis férj nélkül – maradt, legalábbis a játék szerint.
Jóslásszerű játék volt, hogy a lányok beálltak a szoba egyik ajtajával szemközti sarokba, majd a papucsukat lerúgták az ajtó irányába. Ha a papucs orra az ajtó felé nézett, azt tartották, hogy jövőre férjhez mennek, ha pedig a szoba irányába, akkor nem.[/box]
[box title=”Ha nem ment az iskola” box_color=”#dc5b68″]
Voltak olyan tanulós játékok, amelyeket nagyobbak taníthattak a fiatalabbaknak, akik ősszel az iskolába kerülve nehezen boldogultak, például matematikából a számokkal. Az alábbi mondóka sok gyereknek segített:
„Egy, érik a meggy, kettő, csipkebokor vessző, három, majd haza várom, négy, biz’ oda nem mégy, öt, érik a tök, hat, hasad a pad, hét, most süt a pék, nyolc, üres a polc, kilenc, Kis Ferenc, tíz, tiszta víz. Ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!”
Ám ha éppen nem segítettek egymásnak, akkor inkább csúfolódtak. Ezzel a verssel ugyanis szinte minden keresztnevet lehetett csúfolni:
„Istók-pistók, kertbe járnak a disznók, szívamagot ropogtatnak, az Istóknak potyogtatnak. Jóska, poloska, elment a malomba, kirágta a zsákot, megette a mákot”[/box]
