Ma már nyilvánvaló, hogy a mecseki láthatatlanok igazi pécsi és magyar hősök, noha ez fegyverletételük után közel sem volt ilyen egyértelmű. A korabeli pártpropaganda mindent megtett azért, hogy a pécsi partizánokat besározza. Mutatunk egy ilyen lejárató cikket.
A mecseki láthatatlanokról bizonyára a legtöbben tudják, hogy az 1956-os októberi forradalom leverése és a szovjet tankok Pécsre érkezése után a Mecsekbe vonultak, és ott gerillamódszerekkel vették fel a harcot a szovjet karhatalmistákkal. A világ legerősebb hadserege ellen szálltak harcba, és lelkiismeretüket követve védték a várost és a szabadságot. Mikor 1956. november 4-én az egész ország területén elhallgattak a fegyverek, ők nem törődtek bele a forradalom leverésébe, a küzdelmet egészen november 16-ig folytatták, ekkor azonban már kilátástalan volt a helyzetük: sokan estek el közülük, sokuk külföldre menekült, másokra börtön és meghurcoltatás várt. A túlélők a fegyvert 1956. november 22-én tették le végleg. A legtovább kitartó harcosok voltak a forradalomban.
Ma már nyilvánvaló, hogy a mecseki láthatatlanok igazi pécsi és magyar hősök, noha ez fegyverletételük után közel sem volt ilyen egyértelmű. A korabeli pártpropaganda mindent megtett azért, hogy a pécsi partizánokat besározza. Az, hogy ez miként történt, jól látszik abból az 1957 áprilisában megjelent újságcikkből, amiben a három mecseki láthatatlan letartóztatásáról írnak.
Az eset valahol Nógrád megyében történt, egy névtelen rendőrségi bejelentést követően fogták el a volt partizánokat, Percze Jánost és Pálmány Bertalant és még egy társukat. Nyilván nem tudni, hogy mekkora valóságtartalma van az írásnak, melynek elején a következőket olvashatjuk:
„Nagy italozást csaptak és ittasan azt kiabálták, hogy eljön még az ő idejük, akkor majd megmutatják, hogy ők kicsodák.”
A rendőrség a cikk szerint annyira „felfigyelt” a bejelentésre, hogy egyből széles körű razziát tartottak a mecseki láthatatlanoknál, akiknél állítólag dobtáras géppisztolyokat és vadászpuskákat, rendőrségi pisztolyokat és több száz töltényt találtak, lakásuk mellékhelyiségeiben elrejtve.
„A rendőrség mindhármukat őrizetbe vette és ekkor derült ki, hogy tulajdonképpen kik is a fegyverrejtegetők. A csoport vezére a rendőrség által jól ismert Pálmány Bertalan volt, többrendbeli lopásért már több ízben elítélték. Az októberi ellenforradalmi események Pécsett érték őket. Azonnal részt vettek a terrorcselekményekben és garázdálkodásokban, tagjai voltak a mecseki láthatatlanoknak. November 4-e után külföldre akartak szökni, de elfogták és visszatoloncolták őket Pécsre. Miután Pécsett a lábuk alatt már meleg lett a talaj, Budapestre mentek és ott lomeltakarításnál jelentkeztek munkára. Itt találták a fegyvereket, amiket gondosan elrejtettek. Valamennyien rövidesen bíróság elé kerülnek.”
A cikk itt véget ér, és ugyan egyértelműen lejárató, hiteltelenítő írásról van szó, érdemes vetni egy pillantást a lapszám következő cikkeinek címére: „A szovjet kormány meg akarja javítani kapcsolatait Jugoszláviával” (ez lényegében egy legépelt Hruscsov-beszéd) és „Lenin: A kommunista munkáról” (ez pontosan az, aminek hangzik).
