Vannak olyan napok, amikor már reggel nyilvánvalóvá válik, inkább az ágyban kellett volna maradnunk. Kiborítjuk a kávét, magunkba állítjuk a nagykést, vagy leszólítunk egy idegent az utcán. Mindenkivel történnek hasonló esetek, még velünk is…
Akinek hét élete van…(Vera)
„Én nem tudnék egy esetet kiemelni, mivel gyakorlatilag folyamatosan történnek velem apró „balesetek”. Már az óvodában elkezdődött és azóta is tart. Én ezt annak tudom be, hogy öt fiú unokatesóval nőttem fel, minden fiús játékban, bunyóban benne voltam, a papáim szerint rosszabb voltam, mint ők. Ennek következtében beleállt már biciklicsavar a combomba, szakított ki nadrág gomb belőlem némi húst, csúsztam le fáról, estem bele homokozó gödörbe és csúszott a sípcsontomra pad.
Mostanában már nem sűrűn járok játszótérre, de a balesetsorozat azóta sem szűnt meg. A különböző méretű konyhakésekkel folyamatosan összeütközésbe kerülök… konkrétan minden ujjamat elvágtam már, de csontig is csúszott a kés a kezembe. Egyébként notórius cipősarok-törő is vagyok.”
Ismeretlen ismerős (Zsófi)
„Reggel, kómásan és szórakozottan kifelé jöttem a boltból, amikor szembe jött egy ismerős arc. Általában, ha ilyen történik velem, alaposan végiggondolom, hogy valóban a vélt személy tart-e felém, mielőtt letámadnám a gyanútlan járókelőket. Nos, ebben az esetben ez valamiért nem így történt. Helyette odaléptem a férfihoz (!), bemutatkoztam neki és rákérdeztem, hogy ugye ő az XY? Gondolom mindenki sejti, hogy nem ő volt az. Ha ez még nem lenne elég, a kínos helyzetet csak tovább fokoztam azzal, hogy munkába menet felnevettem néhányszor félhangosan, visszagondolva az esetre.”
Elmaradt nyaralások (Máté)
„Tavaly a városi kispályás bajnokság III. osztályában játszottunk meccset az albán pékekkel, aminek igazából sok tétje nem volt. A meccsen egy teljesen ártatlan helyzetben, a labda után futva rosszul léptem, közelemben persze senki. Simán elszakadt a keresztszalagom. Három napra rá mentünk volna Ausztriába pihenni egy olyan apartmanba, amelyet teljesen ingyen kaptunk meg egy hétre egy barátunktól. Így persze, nem mentünk.
Ugyanez történt gyermekkoromban is. Kilencévesen, két nappal a család balatoni nyaralása előtt eltörtem a lábam. Szeged belvárosában szaladgáltunk a barátaimmal a buszok, trolik között. Végül egy Wartburg sikeresen elcsapott.
Aztán nem úsztam meg a szilveszter előtti bevásárlást sem. 14 évesen Pécsre tartva, a mánfai kanyarban megcsúszott az autónk – egy olyan autómentőbe szaladtunk bele, amely éppen roncsokat próbált összeszedni. Nem mi voltunk a hibásak, de nekem egy hónap kórház jutott, lépleszakadással.”
Botlások, borulások (Eszter)
„Ami szinte mindennapos, hogy leejtek dolgokat: telefont, kiöntöm a kávét, eltöröm a müzlis tálat, meg ilyenek.
Azért van két esésem, amit kiemelnék: Nyáron hatalmasat taknyoltam a Csinosban, mert nem vettem észre a szintkülönbséget. Végül is csak kb. százan látták, nem volt kínos…Ráadásul a vadiúj maxiruhám is kiszakadt a kis baleset során.
A másik: Elég veszélyesen bicajozok, de többnyire csak magamra nézve. Egyszer az Irgalmasokon gurultam lefelé, de jött egy nagyobb turista csoport, akik miatt le kellett fékeznem. Túlságosan lelassultam, így elakadtam abban az utálatos vízelvezető-árokban, és mintha lassított felvétel lenne, szépen felborultam. A turisták meg mutogattak, hogy hát igen, az árok…”
Bableves katasztrófa (Zsófi)
„A vasárnapi ebéd közben leptem meg a családot ezzel a kis mutatvánnyal. A babgulyásból szerettem volna merni magamnak, ezért a tányérral a kezemben az asztal közepén elhelyezett lábos fölé hajoltam. (A történethez tudni kell, hogy én egy müzlis tálhoz hasonlító kübliből szeretem enni a levest, aminek az átmérője jóval kisebb a fazék méreténél.) Mikor is, rejtélyes módon kicsúszott a kezemből az edényzet, és kb. 15 centiről beleplaccsant a babgulyásos lábosba. A mutatvány abszolút a meglepetés erejével hatott, szabályosan megfagyott a levegő. Az asztal körül ülők kis híján égési sérüléseket szenvedtek, a hófehér (!) abrosz pedig úgy nézett ki, mintha véres merényletet követtek volna el szerencsétlenen.”
