Rendhagyó koncerttel rendezték meg idén Pécsett az Orgonák Éjszakáját. A Láthatatlan dallamok hangversenyen teljes sötétségben hallgathatta meg a műveket a közönség. Akárcsak a művészek, akik szintén sötétben zenéltek.
Az orgona, és az orgonazene otthona vitathatatlanul a templom. A „hangszerek királynőjének” megszámlálhatatlan sípja – lehet több száz, de akár több ezer is – mutatja, mennyire bonyolult szerkezet is ez, aki már látott orgonistát játszani közelről, az tudja, hányféle manuált, hányféle regisztert kell kezelnie, kézzel-lábbal dolgoznia. A pécsi székesegyház orgonája több mint ötezer síppal rendelkezik – hazánk legnagyobbika több mint tízezerrel.
A Filharmónia Orgonák Éjszakája rendezvénysorozatát Pécsen augusztus 8-án este rendezték meg. Ebben az időpontban az ország több pontján is felcsendült az orgona. A pécsi székesegyházban megrendezett koncert bevételét a vakok és gyengénlátók számára ajánlották fel.
Ennek megfelelően egy különleges csavart tettek a koncertbe a szervezők: nem csak vak és látássérült, gyengénlátó előadókat hívtak meg, a közönség számára is különlegessé tették az estét szemfedőkkel, amik arra szolgáltak, hogy a műveket mi is „vakon” hallgassuk végig.
A komolyzene kedvelői tudják, hogy sokszor nagyobb az élmény, ha csukott szemmel, a külvilágot teljesen kizárva hallgatják a műveket. Erre az érzésre játszott rá az idei Orgonák Éjszakája koncert.
Szemfedők nélkül is páratlan élmény lett volna a hangverseny, lehunyt szemmel/szemfedővel viszont egészen varázslatos volt. Péterfay Ferenc orgonaművész profikat megszégyenítő módon játszotta Bach klasszikus G-dúr fantáziáját, Leon Boelmann bravúrdarabját, a Gótikus szvitet.
Péterfay Ferenc egy kevésbé illusztris orgonán, de ugyanolyan káprázatos tudással:
Bán Tamás a klarinétot szólaltatta meg páratlanul, Handel, Tartini művei csendültek fel előadásában.
A hangszeres számokat pedig két prózai mű színesítette. Bódis János: Ki van jelölve a helyed, illetve Áprily Lajos: Bartimeus című verse hangzott el. Előbbit Kopa Dorottya, utóbbit Kopa Marcell szavalta.
Külön élmény volt a végén elől, közösen fogadni a művészeket, különösen Péterfay Ferencet, aki végig a karzatról játszott, elrejtve magát a közönség elől.
A Láthatatlan dallamok koncert maradandó élmény volt, nem csak a gyönyörűen megszólaltatott darabok és a rendhagyó, tisztán auditív élmény miatt, hanem mert kivételes, fogyatékkal élő előadókat vonultatott fel.
