A nagydarab, szakállas, tetovált fazonok képét lassan kitörölhetjük a fejünkből. Ma már korántsem igaz, hogy a motorozás kizárólag férfias időtöltés. A legjobb példa erre Inhoff Adrienn, a pécsi bőrszerkós anyuka.
– Mi lehet az oka szerinted, hogy egyre több nő pattan nyeregbe?
– Csak a félreértések elkerülése végett: vannak motorosok és motorkerékpár tulajdonosok. Ez utóbbi lett divat mostanság, és talán ezért kerül egyre több nő kapcsolatba a motorozással, és kap kedvet hozzá. Azok a nők viszont, akiket én ismerek, már régóta motoroznak.
– Tehát te nem divat „biker” vagy. De akkor, hogy kaptál kedvet hozzá?
– Nem régóta, úgy négy éve motorozok. Egyik barátom keltette fel az érdeklődésemet. Először csak utas voltam, aztán kipróbáltam, milyen „elöl” ülni. Innentől kezdve már csak a kormányt akartam fogni és nem a hátsó kapaszkodót.
– A motorosokról az a sztereotípia él bennünk, hogy imádnak száguldozni. Igaz ez?
– A motorozás nem jelent automatikusan gyorsaságmániát, inkább együttlétet jelent saját magaddal. Nincs kaszni, ami visszafogja a szelet, a napsütést, a szagokat, a hideget vagy a meleget. Kint vagy mindennek a közepén. Én inkább innen fognám meg a dolgot.
– Ha jól tudom, nem egyedül gyűröd a kilométereket, a párod is motorozik. Milyen alkalmakkor toljátok ki a garázsból a járgányokat?
– Régebben mindennap előkerültek. Hét közben munkába jártam a vele, hétvégén pedig motoros bulikba, vagy túrákra. Minél messzebb mentünk, annál jobban élveztem! A várandósságom alatt azonban már csak a párom ment egyedül, majd ő is egyre ritkábban. Remélem, nyáron visszatér ez is az életembe.
– Mivel női motoros vagy, felmerül a kérdés, hogy hogyan tudsz minimális mennyiségű holmit összepakolni egy motoros túrára?
– Kevés cuccal is hihetetlenül jól el lehet boldogulni, és ettől még nem lesz igénytelen senki. Ezek nem megoldhatatlan dolgok. Nem árt, ha egy túrán felfér mondjuk a motorra a sátor és a hálózsák, vagy a meleg holmi. Előbb-utóbb mindenki megtanulja, hogy csak azt vigye magával, amire tényleg szüksége van. (nevet)
– Törékeny alkatú vagy, hogy bírod el a motorod? Vagy csak a laikusok hiszik, hogy erős izomzat kell a jármű megtartásához?
– Mivel nem vagyok sem magas, sem nagydarab, ezért olyan motort választottam, amit tudok kezelni. Az enyém nem számít nehéz motornak, bár így is több mint 170 kg. Ez főleg az elején volt furcsa. Bár szerencsére ténylegesen elbírni ritkán kell egy motort. Ha gurul, nem érezni a súlyát. Az enyémet pedig amúgy is álom vezetni.
– A kislányotok fél éves, úgyhogy egyelőre még messze van ez az időszak, de mit szólnál ahhoz, ha ő is a motorozást választaná? Nem lennél aggódó anyuka?
– Szerintem minden szülő félti a gyerekét. Nincs is ezzel baj, ha szép csendben teszi, a csemetéjét pedig hagyja kibontakozni. Mondom ezt most nagy okosan, aztán majd meglátjuk, ha előáll valami hasonlóval. (nevet)
– A motorozás csak egy szelet belőled, de milyen szenvedélyeid vannak még?
– Az egyik hobbim a hastánc. A kislányom születése előtt gyakran léptem fel, tanítottam, illetve versenyeztem. Ebből is látszik, hogy nem igazán vagyok fiús lány. A másik hobbim az íjászat. Ebben a nyugalmat és a csendet kedvelem.
